Halak a Tiszában
A viza, vagy másik nevén őrhal, a tokhalak óriása, mert elérheti akár a 9 m-es hosszúságot és a 14 mázsás súlyt. A vizának rövid, háromszögletes ormánya, szalagszerű, lapos bajuszszálai, középen kissé beöblösödött felsőajka és középen megszakított alsóajka van. Tekintélyes méretével az egyik létező leghatalmasabb lény a Föld folyóvizeiben.
Hátvértei elől és hátul alacsonyak, középen magosak, oldalvértei aprók és különállók. Háta sötétszürke, hasa piszkosfehér, ormánya sárgásfehér, vértei fehéresek. Hazája a Kaszpi- és Fekete-tenger és a beléje ömlő folyamok alsó szakasza.
Valamikor nemcsak a magyar Dunában, hanem mellékfolyóiban is fogták. Említés volt róla a Marosból és Tiszából, a Vágból,a Körösből és Zagyvából is.
Húsa jó, ikrája és hólyagja világkereskedelmi cikk.
Évente két hullámban úsztak fel a tengerről a folyók sekélyebb vizeibe, hogy lerakják ikráikat. Egy részük ősszel indul, és a folyók fenekén egy-egy mélyedésben vagy gödörben teleltek át. A többiek eleve csak tavasszal kezdték meg a vándorlást, az ívásra március és május körül kerül sor. Ehhez tiszta vizű, sóderes, köves folyómederre van szüksége a vizának.
Azonban sajnos magyarországi folyóvizekben állománya, mind a Dunán és mind a Tiszán az erőműveknek és a vízszennyezettség fokozódásának hatására drasztikusan lecsökkent.
A Tiszából 1920-ban Vásárosnaményál 1933-ban Tiszafürednél, 1953-ban Tiszakécskénél még fogtak, később azonban már csak a Dunából, elvétve egy-egy példányt.
Forrás: http://mek.oszk.hu/03400/03408/html/2511.html
Ebben a cikksorozatunkban a Tisza-völgy halairól számolunk be a viselkedés-élettani ismeretek figyelembevételével.
Ebben a cikksorozatunkban a Tisza-völgy halairól számolunk be a viselkedés-élettani ismeretek figyelembevételével.
A hafajok leírásához segítségül szolgált Zabos Gézának a Horgászoknak a Tiszáról (1983, Mezőgazdasági Kiadó)című könyvét. Ezzel is tiszelegve a Tisza egyik legnagyobb szerelmese, és ismerője előtt.
A sügér az édesvízi halak egyik legszebbike és legagresszívabb ragadozója.
