Látnivalók
A 17-18.században a Habsburg uralkodóház támogatását élvező katolikus egyház sikerrel szorítja vissza a protestánsokat, akiket a templom- főleg kő-, illetve téglatemplom - építésében különböző rendeletek akadályoznak.
Az ország peremvidékén, a Szatmár megyei Tákoson a reformátusok 1760 körül építik fel templomukat, amelyet 1784-ben bővítenek ki mai formájára. Azt tartják róla, hogy a "a nép emelte magának fából és sárból".
Az épület mind alaprajzában, mind építési technikájában középkori hagyományokat őriz.
Keleti vége a gótikus templomok szentélyének mintájára, alaprajzilag a nyolcszög három oldalával záródik, holott a reformátusoknál a templom közepe a legfontosabb hely a szószékkel és az úrasztalával.
Az épületet fagerendákból ácsolták helybeli "faragómolnárok", a falak közét paticcsal töltötték ki. A patics vesszőből font, kétoldalt sárral tapasztott fal volt, ez volt az anyaga a legtöbb falusi templomunknak a középkorban.
A tákosi templom puritán, fehér falaival élénk ellentétben áll a belső tér sok színben pompázó kazettás famennyezete, padjainak és karzatának előlapja.
A bejárattól jobbra eső épületrészben lévőknek a készítőjét is ismerjük- Asztalos Lándor Ferenc "festő-asztalos"- az ő alkotása a szószék is.
A reneszánsz paloták kazettás mennyezetének és virágornamentikájának a hagyománya él tovább a falusi templomok művészetében.
A reformátusoknál az alakábrázolás tilalma ugyancsak magyarázza a virágminták iránti előszeretetet.
Északkelet-Magyarországon, a Felvidéken és Erdélyben sok hasonló festett famennyezet maradt fenn a mai napig.
A falusi templomok jellegzetes kiegészítője volt a fa harangtorony; szerkezetük, formájuk a gótikus korból öröklődött.
Szabolcs-Szatmár sok pompás harangtornyot rejteget. Nyírbátorban, Nagyszekeresen, Vámosatyán, Zsurkon, Márokpapin találkozhatunk velük.
A tákosi templomot felújították, a harangtornyot eredeti szépségében állították helyre.
Forrás: Sisa József: Híres magyar templomok. Kolibri könyvek. Móra Könyvkiadó. 1989
Képek: takos.hu
Napjainkban már ipari műemlékként tartják számon a Horthy Miklósról elnevezett függőcsatornát, idegen nevén aquadukt-ot.
Móriczéknak Csécsén három házuk volt. Az író részletesen beszámol erről abban a levélben, amelyet 1928-ban írt Orosz Kálmán akkori csécsei lelkésznek. Eszerint a milotai faluvégen volt az országút és egy mezei út találkozásánál az a ház, ahol született.
A kastélyt 1789-ben építette Borbély Sándor földesúr, klasszicizáló későibarokk stílusban. A kastélyban a Borbély családnál, jelentős kulturális és irodalmi élet zajlott, vendég volt a háznál Csokonai Vitéz Mihály is.
