Látnivalók
A Tiszaigari Arborétum Tisza- tó közelében található, története 1867-ig vezethető vissza, amikor Széky Péter sétakert építésbe kezdett. Az akkor két hektáros terület 1958-ig lépésenként 20 hektárosra bővítették az év mindennapján látogatható.
Az arborétum fő funkciója, hogy megőrizze keményfaligetek képviselőinek megmaradt egyedeit és azokat a növénykert más hazai és tájidegen fajaival együtt, gyűjteményjelleggel gondozza, fejlessze. A arborétumot 1976-ban természetvédelmi területté nyilvánították.
A 2016-2017 évben elvégzett felújítási és növényállomány fejlesztési folyamat végeredményeként új fényben tündököl a Tiszaigari arborétum.
Már a bejárat előtt a megújult parkolóból impozáns látvány tárul az ide látogató elé. Fantáziadús tervező által megálmodott, remekül kivitelezett új fogadó épület várja az érkező látogatókat, akik egy igazi - mesterember által készített,- páratlan szépségű, kunkapun haladhatnak keresztül. Az elmúlt évtizedekben többször is elkészített fejlesztési elképzelések és tervek most végre gyakorlati megvalósításra leltek. Az eddig irodaépületként funkcionáló épület kulcsos házzá történő átalakítása lehetővé teszi kutatók, iskolai táborozók, hosszabb idejű itt tartózkodását is.
A meglévő gazdasági épület felújítása munkások kulturált elhelyezését, a fenntartáshoz nélkülözhetetlenül szükséges műszaki eszközök, szakszerű tárolását oldotta meg. Megtörtént a sétautak részleges felújítása, teljesen kicserélték a növényjelző táblákat, de újjá épült az arborétumot körbe vevő kerítés is.
1954-ben kezdődött az értékek felismerése, majd ismét megindult a díszfaiskolai termesztés. 1958-ban a kertet 20 hektárra a növelték.
1976-ban az arborétumot országos jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánították, 1985 után a több mint 375 fajból álló gyűjtemény elérte az arborétumi kritériumot. A kertben számos idős, nagy méretű lombos és tűlevelű fafaj található, köztük a legjelentősebbek: páfrányfenyő, tiszafa, kolorádói jegenyefenyő, szerb luc, duglászfenyő, amerikai mocsárciprus. A bükk és a szelídgesztenye mellett 17 tölgyfaj is fellelhető. Említésre érdemes a kúszó farkasalma, a nagylevelű liliomfa, a tulipánfa és az illatos fűszercserje is. Legértékesebb növényfajai az arborétummal egyidős tiszafák, a páfrányfenyő, a kolorádói jegenyefenyő és a szerb luc.
Napjainkban már ipari műemlékként tartják számon a Horthy Miklósról elnevezett függőcsatornát, idegen nevén aquadukt-ot.
Móriczéknak Csécsén három házuk volt. Az író részletesen beszámol erről abban a levélben, amelyet 1928-ban írt Orosz Kálmán akkori csécsei lelkésznek. Eszerint a milotai faluvégen volt az országút és egy mezei út találkozásánál az a ház, ahol született.
A kastélyt 1789-ben építette Borbély Sándor földesúr, klasszicizáló későibarokk stílusban. A kastélyban a Borbély családnál, jelentős kulturális és irodalmi élet zajlott, vendég volt a háznál Csokonai Vitéz Mihály is.
