Érdekességek
Magyarország egyik nagy büszkesége, a Szőke Tisza II, amelyet 1917-ben bocsátották először vízre.
Megmentése sajnos többek erőfeszítése ellenére nem sikerült, de vízre bocsátásának 101.évfordulója alkalmából nézzük, mi történt vele hosszú pályafutása során.
1835-ben vette kezdetét az iparszerű hajógyártás Magyarországon, amikor Széchenyi István gróf javaslatára az osztrák Dunagőzhajózási Társaság Óbudán építette fel korszerű hajógyárát. Alig néhány év múltán a fellendülő hazai hajógyártás gyártmánylistáján megjelentek a különleges luxusszemélyszállító gőzhajók, a 'termesgőzösök', amelyek akkor, a rossz útviszonyok és a fellendülő vasútfejlesztés idején, a tehetősebbek hosszú távú utazásait szolgálták.
1917-ben – a SZÉCHENYI ISTVÁN típus tervei alapján – már a legnagyobb magyar folyami termesgőzösöket, a IV. KÁROLY-t és a ZITA KIRÁLYNÉ-t, kezdték építeni a Ganz Danubius Hajógyár újpesti üzemében. A hajó az Újpesten készült oldalkerekes személyszállító gőzhajók egyik legnagyobb példánya volt. Hossza 77,4 m szélessége 15,29 m merülése 1,5 méter. Az égéstermékét két kéménybe vezető gőzkazán 800 LE teljesítményt volt képes leadni.
Évtizedeken át ez egyik legszebb és legnagyobb dunai gőzös volt az I. világháború idején vízre bocsátott IV. Károly (az évek során több nevet viselt: Sas, Szent Imre, Felszabadulás, 1979-től pedig Szőke Tisza II), majd újabb éveken át Szegeden volt a Tisza éke, mígnem 95 évvel gyártása után jócskán megsüllyedt, és elkezdték szétbontani.
A gőzhajó belsejében nyoma sem volt annak, hogy építése idején Európában dúlt az első világháború. A belső teret ugyanis a békeidőkre jellemző – ízléses – anyagválasztás, részletes iparművészeti kidolgozás, egyedi fém- (kovácsoltvas, bronz, réz, stb.), fa- (intarzia, stb.) kárpitos- és üveges munkák felhasználása jellemezte. A hajó belsejében a két karos díszlépcső és a dús faragások lényegében azzá avatták ezeket a hajókat a folyókon, mint amik az óceánjárók voltak a nyílt tengeren: az ország úszó nagyköveteivé, a diadalmas mérnöki tudás úszó emlékműveivé.
1918-ban gőzhajónk megkapta a párját is, amit IV. Károly feleségéről, Zita királynőről neveztek el. Paraméteri megegyeztek a testvérhajójáéval. 1919-ben, a világháború után „természetesen” eredeti nevükön már nem futhattak tovább IV. KÁROLY-ból ekkor lett SAS, ZITA KIRÁLYNÉ-ból pedig VÉRCSE.
1930-ban a hajókat ismét átkeresztelték. A SAS a SZENT IMRE (Szent Imre halálának 900. évfordulója alkalmából), a VÉRCSE pedig a SZENT ISTVÁN nevet kapta.
1944-ben a hajó testvérhajójával Ausztriába került és csak a második világháború után, 1947-ben kerültek vissza Magyarországra. Mivel a hivatalos állami ateizmus idején elképzelhetetlen volt, hogy a hajó egy szent nevét viselje, újabb névváltozás következett, s a hajót 1950-ben a FELSZABADULÁS névre keresztelték (érdekes módon testvére a SZENT ISTVÁN nevet mégis megtarthatta).
1957-ben felújításon esett át a hajó. Az újpesti hajógyárban kisólyázták (fent – akkor utoljára) és sé- tahajóvá alakították át (szemben a párjával, amit 1965-ben kiselejteztek és szétvágtak.
1958-ban a felújítás után újra üzembe helyezik, mint turistahajót. 1976-ig közlekedik.
1979-ben Szegeden szétbontották a korábbi SZŐKE TISZÁT (ex-TÁNCSICS, ex-SZENT GELLÉRT), egy 1918-ban épült FERENCZ FERDINÁND FŐHERCEG (vagyis a mai KOSSUTH Múzeumhajóval azonos) típusú hajót, amelyet 1960-ban a MAHART-tól való selejtezést követően kapott meg a Szegedi Fürdő és Hőforrás Vállalat és üzemeltetett szállodahajóként, amíg az 1979-es magas víz el nem sodorta.
A Tisza belvárosi szakaszán, a Partfürdőn feneklett meg. Ott is bontották le. (A sors furcsa fintora, hogy eredeti nevén IV. Károly gyermeke, Habsburg Ottó után eredetileg OTTÓ FŐHERCEG néven futott ki a hajógyárból.) Pótlására Szeged város a MAHART-tól átvett FELSZABADULÁS-t átkeresztelte SZŐKE TISZA-ra, amely tehát e néven immár a második hajó volt Szegeden, így lett Szőke Tisza II. a neve.
Ezután egy darabig étteremhajóként, és szórakozóhelyként üzemelt.
Azonban az 1979-es átvétel óta Szeged városa semmilyen érdemi állagmegóvási munkát nem végzett a hajón. Pedig a hajó ekkor már komoly felújításra szorult. Az álló helyzetben sokkal jobban korrodálódó víz alatti héjlemezek állapotát 1979 óta egyszer sem ellenőrizték, a cserére szoruló lemezeket soha nem cserélték. A tulajdonos mindössze annyit tett, hogy rendszeresen új és még újabb festékréteget vitt fel a felépítményre és a kéményekre, anélkül azonban, hogy az előzőleg felvitt és elhasználódott festékrétegeket lekaparták volna.
Ahogy akkoriban nyilatkozták :
„a hajó felújítására nincs Szegednek 60-100 millió forintja, ennyibe kerülne, hogy továbbra is állóhajóként szolgáljon”.
2000-re a hajó állaga, annyira leromlott, hogy már állóhajóként sem lehetett használni, így elvontatták a Tápéi öbölbe. 2000 után a hajónak több gazdája is volt, de megóvása egyiknek sem sikerült. 2012 februárjában a jég beszakította az oldalát.
2012. február 26-án Tápén elsüllyedt a Szőke Tisza II., nem sikerült megmenteni Magyarország legnagyobb és legszebb fennmaradt oldalkerekes gőzhajóját.
„Elsüllyedt a Szőke Tisza - Az olvadó jég benyomta az elkorrodálódott, repedésektől hemzsegő Szőke Tisza oldallemezét. A 95 éves gőzhajó kajütablakain beömlött a víz.- adták hírül a szomorú eseményt.
Forrás és fotók: Dr. Balogh Tamás elnök TIT – Hajózástörténeti, -Modellező és Hagyományőrző Egyesület: A „SZŐKE TISZA” TERMESGŐZÖS RÖVID TÖRTÉNETE
Egyre gyorsabban bővül a vízitúrázók száma. Míg régen a kajak- és kenu túrák voltak a legnépszerűbbek, ma már sokan választják a SUP deszkát a hazai vizek felfedezésére. A hagyományos vitorlázás mellett pedig egyre több elektromos hajót találunk a folyókon, tavakon. Mire érdemes figyelni, ha még nem vagyunk annyira tapasztalt vízi kalandorok?
Tisza menti titkok világába vezet minket Dér Zoltán Örvénysodró című modern ifjúsági regényében, amelyet a jugoszláviai magyar író 1975-ben írt. Elsősorban ifjúsági regény, de felnőttek számára is élvezetes és tanulságos olvasmány.