Halak a Tiszában
Ebben a cikksorozatunkban a Tisza-völgy halairól számolunk be a viselkedés-élettani ismeretek figyelembevételével. A hafajok leírásához segítségül szolgált Zabos Gézának a Horgászoknak a Tiszáról (1983, Mezőgazdasági Kiadó)című könyvét. Ezzel is tiszelegve a Tisza egyik legnagyobb szerelmese, és ismerője előtt.
Bevalljuk vagy hallgatunk róla, egyre megy, valami katasztrófa érte ezt a halat, de nem a Tisza, hanem mi, emberek vagyunk felelősek érte. A folyó mai balinállománya csak tört része annak a réginek. A Felső-Tiszán még úgy-ahogy, Dombrádtól lefelé egyre ritkább, és ha nem lenne Tiszalök és Kisköre,lent már nem horgászna rá senki se.
Izmoltsága sodró vízben is jó úszóképességet mutat. (El is tűnődhet az ember, hogy a horgon miért vész el aránylag gyorsan ez a szilaj erő.) Igaz, szüksége is van erre, hiszen ha áttért már a halevő életmódra, táplálékát nyáron többnyire a vízfelszín halaiból (küszfélék, apró, más fajú keszegek, békák stb.) kapkodja össze, csak a tél lehűlt vizében -követve a táplálékhalakat- süllyed fenékközeibe. Bár szájüregében nincs fog, a horgasán előrenyúló, csontos alsó ajak és a nagyra tátható száj lehetővé teszi, hogy a menekülő kis halat-néha csak többszöri kísérletre-futtában kapja el. Mivel a Tiszán az elmúlt évtizedekben sem küszből, sem egyéb keszegfélékből halszűkére nem emlékezem, a balinok számszerű csökkenését táplálékhiány nem idézhette elő.
Április végi, május eleji ívására homokos, kavicsos, mederközépi zátonyok alján választ magának helyet. Jóllehet a fehér sereg fajai között legnagyobbra nő, a halászati jog a legutóbbi időkig nem adott szaporodási idejére menedéklevelet, bár a legnemesebb keszegfélének tekintette. Foghatta, akinek érvényes halász- vagy horgászengedélye volt évszaktól, darabszámtól függetlenül.
A halászok ismerték, ismerik ezeket az ívóhelyeket, ahol igen nagy tömegben gyűlik össze, és-mint minden szerelmes-csak egymásra figyel, így egy-egy hálóhúzással olykor nemcsak a tegnapok, a holnapok balinja is odalett. Természetes, hogy nagyban elősegítette az eredményességet a halászeszközök finomodása, a perionháló nagyobb tömeget bír el, és rothadás veszélye nélkül tartósan használható.
Annyit azért jó lenne tudnunk, hogy éves bontásban mikor és mennyivel csökkent a balinállomány; erre a halászok által zsákmányolt, balinra vonatkozó, éves összesítésű tömeg adhatna feleletet, csakhogy... Nem vádként, az igazság kedvéért mondom, hogy ezekből a kimutatásokból a Tiszából kiemelt balinok tömege pontosan nem állapítható meg, hiszen a törvény látszólagos megtartása végett a május elején, tehát tilalomban fogott pontyok is gyakran balin néven szerepelnek benne.
Ám nemcsak a halászok eszközei fejlődtek, sokkal nagyobb utat tett meg a horgásztechnika. Gondolom, néhány öregen kívül már nem emlékszik senki se a vízi sárkányra, amelyet éppen a távoli balinok elérése végett terveztek. Jött és győzött a peremorsó és a műanyag zsinór... Az ugyan igaz, hogy a balin is tanulékony, többször becsapni nehéz, csakhogy zsákmányát, eleségét nem szagolja körül tízszer is, mint a ponty, mielőtt felveszi, hanem rávág a felkínált falatra, és a horog a kemény peremű szájban általában jól akad. Ez azt is jelenti, hogy horog okozta, rosszízű emlékkép csak néhány balinban marad, a többi néha csak kíváncsian, máskor „harapósan" sétál a peremorsóról dobott, ilyen-olyan villantok, ólmok és legyek között
Az előbbi kérdésre a még sodró vizű szakaszokon-fent Dombrádig, lent Kiskörétől déli határunkig-aránylag könnyű a felelet: a mély oldalon bármilyen akadály mögött kavargó, forgó sodrásszegély, a másikon homokpadok, zátonyok menedéke a számára legjobb vadászterület, ahová mélyebb vizekben eltöltött pihenés után táplálkozás céljából kiszalad. Ez az időszak, ha sima a víztükör, általában a hajnali és a késő alkonyati órákat jelenti. Derült napközépen többnyire csendben van, kivételt jelent, ha szelíden árad a folyó, vagy alszél lötyögteti és töri darabokra a víz tükrét. Ilyenkor nemcsak a forgók vagy homokpadok szegélyén rabol, gyakran megtörténik folyóközépen is, hogy a kis halak közé rohan. Különben feltételezem, hogy azért szereti a kavargó, örvénylő vizeket vagy az alszél lötyögtette, tört tükrű folyót, mert ilyen helyzetekben a változó fénytörés jobban lehetővé teszi, hogy kiszemelt zsákmányát észrevétlenebbül közelítse meg.
A gyors vizű folyószakaszok ellentéteként sokkal nehezebb megtalálni a balint a Tiszalök által megtorpantott vagy a Böge meglassult vizében. Alacsony, nyári vízállás mellett forgó vagy örvénysor ritkán akad az elcsendesült vízben, így a rablások helye egy-egy részhez annyira nem kötött. Ennek következtében a balin felszínközeli jelentkezése szinte mindenütt várható.
Jóllehet a legszebb mozgást a sodró szakaszokon is általában a hajnali, a kora esti szürkület órái adják, az utóbb említett, lassú áramlású folyórészeken ez a jelenség még fokozottabban észlelhető. Ha az ember még az éjszakát őrző sötétségben letelepedik egy-egy jelesebb helyen, észre kell vennie, hogy a halvány pirkadatban V betűk rajzolódnak a tükörre; a balin reggelizési ideje elérkezett. Ugyanez vonatkozik az esti fél-sötétre. Egy-egy ilyen színjáték fél óránál nem tart tovább, ezért, ha mindenképpen ragaszkodunk horgászzsákmányként e megritkult halhoz, kézben tartott bottal, a zsinóron villantóval vagy műléggyel kell várnunk ezt az időszakot. Ha szerencsénk van és jól is célozunk, ez a fél óra annyira elég, hogy zsákmányul ejtsük az engedélyezett mennyiséget.
Meg kell említenünk még mint különleges balinélőhelyet a tiszalöki és kiskörei duzzasztó alatti fortyogó, kavargó vizet. E két szakasz közelről, távolról magához vonzza a balin és más fajú halsereget. Feltételezem, ha a Tiszában mindössze két balin élne, az egyik itt, a másik ott választana magának tanyát.
Horgászatára-villantós, szivarólmos-műlegyes, vízigolyós, élőcsalis megoldások-kár szót vesztegetnem. Mindössze a klasszikus műlegyezés lehetőségeit kell külön megemlítenem. Tapasztalatból mondom, a balin orra előtt puhán vízre pottyanó műlégyre még a legkitanultabb példány is ráharap, és a forgó dobú, műlegyező orsóval való fárasztás régi, boldog időket idéz.
Ebben a cikksorozatunkban a Tisza-völgy halairól számolunk be a viselkedés-élettani ismeretek figyelembevételével.
A sügér az édesvízi halak egyik legszebbike és legagresszívabb ragadozója.