Milyen színű a víz?

Gondolkoztál már azon, hogy milyen színű is a víz? Vagy elfogadod azt az elméletet, hogy a víz színtelen, szagtalan?!

---

Ha megnézzük a víz egyszer kéknek, máskor zöldnek, feketének, szürkének látszik, de akár azt is észrevehetjük, hogy ugyanannak a tónak a vize egész más színű, ha a tó közepéről, s más, ha partjáról nézzük. 

A zürichi tó vize ha szép időben  nézzük kéknek látszik a felületes szemlélő előtt, holott a legkékebb ég mellett sem kék, hanem zöld. Ugyanakkor a genfi tó vize ellenben derült, vagy borús ég mellett is egyaránt kéknek látszik s csakugyan kék is. 

Azonban ha a jobbpartjáról nézzük, ahol dombok és síkság veszi körül akkor akár zöldnek is látszódhat. De ahol magas hegyek emelkednek  a partján, ott garantáltan kéknek látjuk.

Ez utóbbi megfigyelés két egymás mellett álló tüneményt mutat fel: a kék szín a mély vízzel, a zöld szín a sekély vízzel jár együtt. De ez nem jelenti azt, hogy azért kék a víz, mert mély, - hiszen van igen mély víz, a mely zöldnek látszik. 

A kérdéssel sokat foglalkoznak a tudósok is. Egy Forel nevű svájci tudós, a ki igen alaposan tanulmányozta a genfi tavat a természettudomány minden szempontjából, azt mondja, hogy a víz eredeti színe kék s ha zöldnek látszik néha, ennek a benne levő szerves anyagok az okai. 

Ebből az következik, hogy a kék víz egyúttal tisztább is s így a benne fürdőknek nemcsak kellemesebb, hanem egészségesebb is. Általánosan ismert tény, hogy a gleccser-tavak vize, a melybe legkevésbé vegyülnek egyéb anyagok, a legtöbb esetben kékes színű, sőt néha egészen sötétkék. 

Ámde ismét feltűnő, hogy oly nagy tavak vize, a melybe jelentékeny folyók tisztátalan városi csatornák, stb. keverednek, mégis meglehetősen kéknek látszik. Ennek oka alighanem a nap, a mely a víz felületéről folytonosan nagy tömegeket elpárologtat s ezekkel együtt a vízbe keveredett tisztátalanságokat is eltávolítja. 

A partok mellett, ahol sekélyebb a víz, a szennyes anyagok ez eltávolítása lassabban és tökéletlenebbül megy végbe. Ezért a fürdőzők jól teszik, ha csónakkal eltávolodnak a parttól s úgy fürödnek ott, a hol tisztább a víz. 

Ha azonban a tiszta, minden idegen alkatrésztől mentes víznek csakugyan van színe, akkor a pohárban levő víznek is színesnek kellene lennie, a mi ellenmondásnak látszik mindennapi tapasztalatainkkal szemben. A fődolog azonban az, hogy a kísérletet ne nagyon kis mennyiségű vízzel tegyük s a fényt engedjük jól keresztül menni rajta. 

Már Bunsennek sikerült egy két méter hosszú, vízzel telt csőben kéknek mutatni fel a vizet. Ha tehát igaz, hogy csak egyedül a fény határozza meg a víz színét, akkor színváltozásai a víztől keresztülbocsátott, vagy visszavert fénysugarak színétől függnek.

Ezen a nyomon egyes tudósok vörös szövetekkel, fehér tányérokkal, tükrökkel s különböző fényforrásokkal érdekes kísérleteket tettek. Ezen a révén ahhoz az elmélethez jutunk, hogy a víz zavaros közegnek tekintendő, melynek színét a benne különböző törvények szerint megtörő fénysugarak idézik elő. 

Egy másik elmélet szerint, mely kémiai alapon áll, a víz színe csupán csak azoktól az anyagoktól függ, melyek benne fel vannak oldódva. Azon tavak, melyeknek feneke tőzeg, feketék. Ha a fenékben van tőzegszerű anyag, de kevés, akkor a természettől kék víz előbb zöld, aztán barna s végül fekete lesz. Mennél kékebb a víz annál átlátszóbb. 

Egy Durocher nevű francia tudós a múlt század közepén azt a tételt állította fel, hogy a víz színéről meg lehet állapítani, honnan ered: a gleccser-víz kék, a láp-víz barna, stb. Ebben van némi igazság, különösen a folyóvíz sokkal többet árul el eredetéről, mint a tavak vize. 

Ugyanaz a hegyi patak ugyanarról a helyről nézve az év különböző szakai szerint különbözőnek látszik. Télen csaknem színtelen, januárban eléri legmélyebb vízállását, mert a régi hó már lefolyt benne, az új pedig még nem olvadt meg; tavasz felé, március elején észrevehetően emelkedni kezd, hogy májusban és júniusban elérje legmagasabb állását. 

Ez időben a piszkos olvadó hó és homok keveredése révén szürkés-zöld a színe. Júliusban és augusztusban, a zivatarok idején, mikor a sok esővíz mindenféle növényrészeket, földet visz bele, piszkos sárga színűvé lesz, majd csokoládé-barna; ez a szín néha csak napokig tart, de annál erősebb. Ősz felé ismét tisztább lesz a víz s tél kezdetén lesz legtisztábbá.

Hogy kevesebb a kékvizű folyó, mint a kékvizű tó, az nagyon érhető azért, mert a folyóvíz sokkal több szennyet visz magával s a medre is nagyobb hatással van a víz színére. Szóval össze lehet foglalni azt az eredményt, hogy a kék víz nemcsak a legszebb, hanem a legtisztább s így a legegészségesebb is. 

A zöld víz is használható fürdésre és ivásra, míg a fekete, sárga, vagy barna színű vizet nem tanácsos egyik célra sem használni.

Forrás: vizkincs.hu