Márna- A Tisza fontosabb halfajai

Ebben a cikksorozatunkban a Tisza-völgy halairól számolunk be a viselkedés-élettani ismeretek figyelembevételével.

---

A hafajok leírásához segítségül szolgált Zabos Gézának a Horgászoknak a Tiszáról (1983, Mezőgazdasági Kiadó)című könyvét. Ezzel is tiszelegve a Tisza egyik legnagyobb szerelmese, és ismerője előtt.

Horgászszemmel nézve a márna legfontosabb halaink közé tarto­zik.

Testi felépítése

Felépítése életmódjára utal. Majdnem hengeres alkata, izmos faroktája, a test tömegéhez mérten úszóinak nagy felülete egyértelműen arra vall, hogy gyors és tartós úszásra is képes.

(Különben, ha figyelembe vesszük mindazon halfajokat, amelyek életük java részét erősebb sodrásban töltik, vagy táplálékuk megszerzéséhez hirtelenül felgyorsuló mozgásra van szükségük, többé-kevésbé megközelítik a torpedó alakot.)

Alsó állású szája, fejlett orra. Ízérzékelő bimbókkal bőségesen felfegyverzett 4 bajuszszála táplálkozási módjára utal. Jól fejlett szeme igazolja, hogy életmegnyilvánulásaiban a látásnak is lényeges szerepe van. Bizonyos, hogy ezt az áramvonalas alakot az izmoltsággal együtt év-százezredek alakí­tották ki azért, hogy halaink a sodró vizű környezetben is fenntarthassák éle­tüket.

De ez a tétel ma már fordítva is igaz: a megszerzett testi adottságok meg­határozói a környezeti elhelyezkedésnek. A márna élete javát azért tölti gyors sodrású folyószakszokon, mert alkati adottságai az ott megvalósuló életre teszik legalkalmasabbá.

E helyzetben még akkor is jelentős munkát végez, ha helyben állva csak dacol az áramlás erejével. Ha egy élőlénynek nagy az energiaigénye, azt fokozott táplálékmennyiséggel kell fedeznie, a megnöveke­dett anyagforgalom arányában viszont az életfolyamatokhoz több oxigénre van szüksége. E tényező-mintegy visszahatásként-újra az oxigénben dú­sabb, sebes sodrású folyószakaszok kiválasztását indokolja.

Élőhelye

A leírtak egyenes következménye, hogy a márna élőhelyei a gyakorlatban majdnem megegyeznek a kecsege élőhelyeivel. Közöttük mindössze annyi a különbség, hogy a márna természetes táplálékasztalán sokkal többféle élelem­fajta található, a kérész mint főtáplálék nem létszükséglete, és ezért érzi jól magát olyan vizekben is, ahol a tiszavirág még nyomokban se létezik. Tiszai vonatkozásban ennek az a következménye, hogy míg a kecsegék száma Kisköre alatt erősen megcsappant, márnát szinte arányos mennyiségben foghatunk 

Szakkönyveink ugyan elhelyezkedésük szempontjából a hegyi tájak alatt kanyargó, gyors folyószakaszokat nevezik márnarégiónak, de azért a márnák nem veszik komolyan ezt az emberi elhatárolást. A Szeged előtti gyorsabb szakaszokon éppen olyan jól érzik magukat, mint a Tiszabecs alatti kavicsos meder fölött.

Ezért kerül olykor ebben az időben horogra a szelíd áramlású homokpadok lejtőin, máskor a megállt vizű szögletek mélységeiben is. A zöldár utáni nyugalom szokott élőhelyére, a mart és kövezett partok sodró vizébe viszi, ahol-az ivás céljából megtett vándorlás kivételével-az év hátralevő részében kitart. Kifejezetten mederlakó, nagyjait a hullámtéren szétterült árvizek se csábítják veszélyes vándorlásra, így az árvíz utáni hullámtéri tocso­gókban nem reked márna. A majdani áradást éppen olyan jól érzi, mint a ke­csege, ha horgunkkal következetesen apróbb márnák bíbelődnek, egy-két nap múlva az árhullám is megérkezik.

Hogy az évszaktól függően a folyó milyen táját választja lakóhelyül a márna, abban a vélemények nagyjából egyezőek. A telet szokott tartózkodási helyén, a mart és kövezett partok sebes sodrásának mély gödreiben vészeli át, itt csak ímmel-ámmal parányi állati lényeket eszik. Általában a március eleji víz bontja szét az összeverődött csapatot, ilyenkor meghatározott élőhely nélkül csavarog.

Szaporodására gyors folyású, kavicsos, homokos mederszakaszt választ, inkább június, mint május végén. E kemény aljzatra tapasztja ikráit, sok más halunkhoz képest aránylag keveset (3000-9000/db). Tetemes kárt e vonat­kozásban gyakran az okoz, hogy ismeretlen, talán öröklött parancsnak enge­delmeskedve igen gyakran keresi fel ívási célból a Tiszába ömlő folyók gyors áramlású mederrészeit. 

Természetes, hogy táplálkozása is a gyors folyású részekhez kötött. A tiszaviráglárva legkedvesebb csemegéi közé tartozik. Ha könnyebben meg­mozgatható talajú, kérészes mezőre akad, seregnyi márna gyűlik össze lakomára. 

Természetes, hogy a kérész csak egyik összetevője a márnák kedvelte éle­lemnek, így a gilisztafélék, csigák, rákok, a pióca, a békaporonty, a lóbogár stb. mind, mind szívesen vett falataik közé tartoznak. De elfogyasztják elhalt állati tetemek szövetcafatjait is. (pl. Zabos Géza beszámol arról, hogy egyszer látta ahogy egy félig már lebomlott lótetem körül márnák sereglenek)

Növekedése lassúnak mondható. Az éves hossza 10 cm, az ötéves hozzá­vetőleg 40 cm. A legnagyobb tömege nálunk 10 kg-ra tehető.