Ponty- A Tisza fontosabb halfajai

Ebben a cikksorozatunkban a Tisza-völgy halairól számolunk be a viselkedés-élettani ismeretek figyelembevételével.

---

A hafajok leírásához segítségül szolgált Zabos Gézának a Horgászoknak a Tiszáról (1983, Mezőgazdasági Kiadó)című könyvét. Ezzel is tiszelegve a Tisza egyik legnagyobb szerelmese, és ismerője előtt.

A hafajok leírásához segítségül szolgált Zabos Gézának a Horgászoknak a Tiszáról (1983, Mezőgazdasági Kiadó)című könyvét. Ezzel is tiszelegve a Tisza egyik legnagyobb szerelmese, és ismerője előtt.

A Tisza pontyállománya néhány évtizeddel ezelőtt még mindössze két fajtából állt, amelyek között csak egy emberi mérce, a profilindex (testhosszúság és hátmagasság aránya) tett különbséget. E mérce szerint az akkori állomány mintegy háromnegyede a tőpontyok közé tartozott (index: 3 körül), a maradék zöme nyurgákból (index: 4 körül) tevődött össze, és csak elvétve akadt hálóba, horogra egy-egy tógazdasági származék (index: 2 körül).

A testi felépítésben megmutatkozó különbség kivetítődik a pontyok minden­napi életére is. A nyurga- és tőpontyok java része alkatában többé-kevésbé az ősi torpedó alakot valósítja meg-legfontosabb tényezőként a jól izmok, széles úszójú faroktájat említem-, aminek következtében könnyen legyőzi a Tisza áramlásait. E tulajdonságának élőhely választásában feltétlen szerep jutott. Ám a telepítések „széle-hossza-egy" báránypontyai csak sétára alkalmas úszócskáikkal nem nagyon képesek arra, hogy a sodrás erejével tartósabban harcoljanak. Ennek következtében ezek az elkényeztetett pontyocskák csak a partszegély lassú forgóit, a sarkantyúk, bedőlt fák stb. mögött megállt vizeket kedvelik. Kérdéses persze, hogy a sokszor mostohává váló körülmények e halakat vagy utódaikat milyen alakbeli változásra kényszerítik majd.

A halak megőriznek emlékképeket idegrendszeri adottságaiknak köszönhetően, legjobban rögzítő mindenképpen a pontyot emelhetjü ki.

Érzékszervei közül a szem szerepét kell kiemelnem. Sokak véleménye szerint életmegnyilvánulásaiban a látás másodlagos, táplálékkeresésében ízérzékelése irányítja.

a vegyes táplálkozásúak közé tartozik, azaz zsenge korától kezdve felvesz, elfogad állati és növényi eredetű táplá­lékot is. Zsenge korában megerősödését és ennek következtében-sok más fajú halhoz hasonlóan-létezését az dönti el, hogy talál-e és kellő mennyiség­ben talál-e szinte mikroszkopikus nagyságrendű állatkákat környezetében. De későbbi életében se maradnak le asztaláról ezek a parányi lények, bár akkor már eleségének jelentősebb részét nagyobb falatok jelentik.

Az állati eredetű, nagyobb falatok részben a vizekben élő, másrészt a csak időszakonként víz alá kerülő szárazföldi (hullámtéri) területeken tartózkodó élőlények közül valók. Az előbbiek közül a már leírt legapróbbakon kívül, első helyen kell megemlítenem, a különböző kérészfajok és szúnyogok vízben élő lárváit, vízbe hulló, kifejlett példányait, a csigák és a kagylók vagy csupasz, vagy mészházas, de fiatalkori, és így a garatfogakkal összeroppantható egyedeit, a rákokat, továbbá sok rovar vízben élő, olykor többszörös átalakulással fejlődő alakját. Az időszakonként víz alá kerülő szárazföldről ezekhez még a fonál-és a gyűrűsférgek, a szárazföldi puhatestűek, és fejlődési alakjaikkal együtt különböző rovarok csatlakoznak. És hogy teljes legyen az étlap, nem veti meg néha a ponty az elhalt állati tetemek szövetfoszlányait, a hínárfélék magvait, idős példányok az apró halakat sem.

Mint minden vízben, a Tiszában is a pontyok szaporodása (szaporodáson nemcsak az ivás létrejöttét, hanem a zsenge ivadék megerősödését is értem) több feltételhez kötött. Maga az ivás bekövetkezik, ha kémiai jellemzőiben tiszta és megfelelő hőmérsékletű (18-20 °C) víz mellett csekély vízmélységben lágy szárú növényzet áll pontyaink rendelkezésére. Hogy azonban a megter­mékenyült ikrából életerős ivadék legyen, alapvető szükségesség, hogy ne za­varja az ikraérést számottevőbb vízszintingadozás, továbbá, hogy a kikelt kis élet a megerősödéséhez szükséges táplálékállatokat közvetlen környezetében találja meg.

Télen egyéb pontyfélékkel és más társhalakkal együtt a meder legmélyebb, lehetőleg elnehezedett tuskókkal védett helyein csoportosulnak. Nem hiszem, hogy ez az egy-egy helyen bekövetkező feltétlenül nagy létszámú együtt tar­tózkodás még a leghidegebb télben is merev mozdulatlanságot és teljes táplál­kozási csendet jelent. A ponty-bár nagyon apró méretű és mennyiségében jelen­téktelen-de némi táplálékot ilyenkor is felvesz; e célból-ha csak igen rövid utakra is-helyéről el kell mozdulnia. Ez az állapota a +4 °C-os vízben a téli álomhoz tehát nem hasonlítható, mindössze igen alacsony szintre csökken­tett életfolyamatot jelent.