A Bodrogzug meglehetősen vadregényes, a környezetétől folyókkal, csatornákkal, erekkel elzárt terület, megközelíteni közúton és vasúton csak a külső határait lehet. Részét képezi a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzetnek, tehát természetvédelmi oltalom alatt álló terület.

A Bodrogzug Vízitúra Tanösvény

A Bodrogzug a Tisza és a Bodrog folyók által határolt 945 km² kiterjedésű Bodrogköz déli része. Nagyrészt ártéri síkság, melyet a folyók árvizei évről évre elöntenek. Legszembetűnőbb felszínalaktani formái a lefűződött folyókanyarulatok, a morotvák, melyek kedvelt pihenő és táplálkozó helyei a vízi madárvilágnak. Vízrajzi adottságait a Tisza és a Bodrog-folyók határozzák meg.

A szabályozások előtt a Bodrogzugot az év jelentős részében víz borította és az árvizek levonulása után nagy kiterjedésű lápos, mocsaras, mezőgazdasági művelés alá nem vonható területek maradtak vissza. Az árvizek kivédésére létesített gátrendszerek és csatornák megépítése és a folyók szabályozása ellenére a Bodrogzug területét évente átlagosan 30-50 napig víz borítja. Esősebb esztendőkben 100 napig is víz borítja. Ilyenkor csak a Viss–Zalkod–Kenézlő közötti „homoksziget”, valamint a folyók mentén épített gátak emelkednek ki a vízből. Az áradás kártételeinek csökkentésére a meglévő nyári gátak, a víz levezetésére kiépített csatornarendszer szolgál.

Bár a Bodrogzug teljes vagy részleges ármentesítésére 1857 óta sok kísérletet tettek, az a mai napig nyílt ártér, sőt a 2001. évben részlegesen elbontott, illetve már korábban sok helyen átszakadt nyári gát, működésképtelen zsilip ma már a legkisebb áradások számára is csaknem szabad elöntést enged.

A vízjárás az ősi, természetes állapotokra hasonlít – ez hazai és európai viszonylatban is ritka. Természetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű Ramsari Egyezmény hatálya alá tartózó terület a Natura 2000 hálózat része is egyben. A Bodrogzugra jellemzőek a nedves rétek, mocsaras, lápos területek, melyek közt megjelennek a fűz-nyár fajok alkotta puhafás ártéri, valamint kisebb foltokban a tölgy-kőris-szil ligeterdők.

Egykor nagyobb területrészét boríthatták a keménylombos ligeterdők, azonban amellett, hogy a vízi erőművek jelentősen megváltoztatták a termőhelyi, vízháztartási viszonyokat, sokukat nemes nyáras faültetvénnyé alakítottak át. A mocsaras, lápos részeket magassások, nádasok uralják. A holtágak vízében a legkülönbözőbb hínártársulások fordulnak elő. Sekély, mocsaras vízfelületeken békalencse, tavirózsa, tündérrózsa és rucaüröm nő. A nedves réteken virágzik a szibériai nőszirom.

A Bodrogzug igazi édenkert a kétéltűek számára. Több békafaj is előfordul a területen (pl. mocsári béka), a csatornák, holtágak pedig pettyes és tarajos gőte élőhelyei is. Sekély, gyorsan felmelegedő vízfelületei ideális élőhelyet nyújtanak védett halfajainknak, például a réti csíknak és a lápi pócnak. A mocsaras vizek otthont teremtenek a vidrapók számára.

A Bodrogzug madárvilága: egy igazi vízimadár-paradicsom

Madártani szempontból nagy jelentőségű vizes élőhely. Számtalan madárfajnak nyújt fészkelő- és pihenőhelyet. Ligeterdőiben fekete gólya, barna kánya és réti fülesbagoly, nedves rétjein a haris fészkel. A sekély vízfelületeken kócsag- és gémfajok vadásznak. A nádasok igazi gyöngyszeme a nádi poszáta és a nádi rigó. Rendkívül gazdag madárfaunája miatt Közép-Európa egyik legjelentősebb vízimadár-védelmi természetvédelmi területének számít.

Mind a fészkelő, mind az ide csak táplálkozni járó, illetve vonuló és kóborló egyedeket figyelembe véve, 185 madárfajt írtak le a területen; ezek közül sok védett, illetve fokozottan védett. Vándorlási időszakban nagyjából húszezer madár fordul meg a térségben.  A Bodrogzug legszínpompásabb madarai a jégmadár és a gyurgyalag. Mindkettő meredek partoldalakba fúrt lyukakban költ. A túrák során nem fordulhat elő, hogy az ember ne találkozzon valamelyik fecskefajjal. Februártól októberig biztosan megpillanthatjuk itt a kárókatonát. A kis kócsag szintén jellegzetes költőfaja a Bodrogzugnak, rokonától elsősorban a mérete különbözteti meg (50-60 cm), de a fejéről lógó hosszú dísztollak is jellemzők rá. 

A sólyomalkatúak szintén igen sok fajjal képviseltetik magukat. 19 féle ragadozó madarat észleltek eddig, ebből 10 fokozottan védett. Ezek közül a legnagyobb ritkaság a rétisas.Gyakorta költ a Bodrogzugban a kabasólyom, talán a legügyesebb légi vadász valamennyi sólyomfajta közül.   A sirályfélék közül mindenképp érdemes megemlíteni a dankasirályt, mert igen gyakori költőfaj, sokszor látható. A vízitök és tündérrózsa levelei között fekete foltokként fel-feltűnnek a vízityúkok és csibéik.

A Bodrogzug halfaunája 

A Bodrogköz az Alföld felszíni és felszín alatti vizekben gazdag része. Mivel a Bodrogzug gyakorlatilag lakatlan, nehezen megközelíthető, valamint az év jelentős részében vízzel borított, élővilága viszonylag zavartalan. A tájat sűrű csatornahálózat szövi át, ezenkívül természetes tavak és holtágak tarkítják. Területén a kora tavaszi hóolvadásos árvizek a legmagasabbak, míg a kisvizek télen és ősszel jelentkeznek.

A Bodrogzug Európában is nagy jelentőségű vizes élőhelynek számít. Kutatások során nyilvánvalóvá vált, hogy a Bodrogzug halfaunája számos helyen – valamilyen formában – veszélyeztetett. Nyaranta, amikor egyébként is kevesebb a csapadék és folyamatosan szárad a terület, a víz felmelegszik és a felszabaduló gázok, valamint a csökkenő oxigéntartalom következtében gyakoriak a halpusztulások. Ezért a tavaszi áradással bekerülő ivadéktömeg jelentős része elpusztul, és a halállomány 4-5 uralkodó fajra korlátozódik (bodorka, csuka, sügér, szivárványos ökle, valamint az utóbbi években elszaporodott jövevény faj, az amúrgéb). Megtalálható még többek közt a naphal, menyhal, jász- és veresszárnyú keszeg és az ezüstkárász. Szerencsére azonban sok olyan kedvező élőhely maradt meg a területen, ahol ritka, védett halfajokkal is találkozhatunk. Ilyen pl. a lápi póc, amelynek legnagyobb populációja a Zsaró-érben fordul elő.

A magyarországi Vörös Könyv a közvetlenül veszélyeztetett fajok közé sorolja ezt az ősi, pannóniai bennszülött fajt. Ugyanitt további két védett halfajunkat is megtalálhatjuk: a réti csík iszapos fenekű folyókban él, ám ha ezek kiszáradnak, magát az iszapba ásva még sokáig képes életben maradni. A vágócsík az előző két fajjal szemben a tiszta, kevésbé iszapos vizet kedveli, így csak a Bodrogban fordul elő. A homoki és halványfoltú küllő szintén él itt, melyek védettségét szűk elterjedési területük indokolja. Áramláskedvelő faj a széles és a selymes durbincs, de az áradásoknak köszönhetően bekerül morotvákba, csatornákba is. A selymes durbincs természetvédelmi jelentősége kiemelkedő, mivel sehol máshol nem él a Földön, csak a Dunában és mellékfolyóiban.

A szivárványos ökle kifejezetten kedveli a sekély, mocsaras, vízinövényekben bővelkedő vizeket, így kifejezetten otthonos környezetet biztosít számára a Bodrogzug. Kivételes alkalmazkodóképességének köszönhetően megtalálható a balin, mely magányosan vagy néhány fős csoportokban keresi táplálékát a csatornákban, holtágakban.

Túrázási lehetőségekkel kapcsolatban további információ: bodrogzug.hu

anp.hu

 


Kategória: Túraútvonalak

A Mártélyi Tájvédelmi Körzet a Tisza bal partján a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzettel átellenben fekszik. Az 1971- ben alapított tájvédelmi körzet területe 2260 hektár. Mivel a Tisza hullámterében fekszik, a folyó vízjárása a terület állapotát, növény- és állatvilágát és hasznosítását is döntően befolyásolja.

Kategória: Túraútvonalak

Legismertebb morotvatavaink a Tisza mentén a tiszaluci, a mártélyi és a cibakházi Holt-Tisza.

Kategória: Túraútvonalak

A Tisza-tó a Hortobágyi Nemzeti Park negyedik bemutató területe, 1999 óta az UNESCO Világörökség része, melynek szigorúan védett része a Tiszavalki- medencében található Tisza-tavi Madárrezervátum, amely vezető kíséretében látogatható.