Mondák a Tiszáról
Nagyon sok, szkíta és hun őseinktől megörökölt rege él tovább népmeséinkben, helyi történetekben. Az egyik Csörsz király hatalmas vállalkozását örökítette meg.
Csörsz árka néven egy körülbelül 1260 km hosszú ókori védőműrendszer maradványait ismerik Magyarországon, mely mintegy körbekeríti az Alföldet: a Dunakanyartól indul, az Alföld északi peremén halad kelet felé a Tiszáig, majd Debrecen környékén délkeletre fordulva egészen az Al-Dunáig húzódik.
Lengyel Dénes feldolgozásában adjuk közre az árok keletkezésének történetét:
„Réges-régen, még a magyarok bejövetele előtt, amikor Pannónia földjén a longobárdok éltek, a nép felett Rád király uralkodott. Ez a király valóságos óriás volt, rettegett tőle mindenki. De Frigyes király erős sereggel mégis megtámadta, s ekkor Rád is fegyverbe szólította a népet. Üzent szövetségesének, Csörsz avar királynak is, hogy nagy bajában segítse meg. El is jött Csörsz király minden hadával, és együtt úgy megverték Frigyes király seregét, hogy hírmondó sem maradt belőle. Amikor a csatának vége lett, Rád király nagy lakomát rendezett királyi palotájában. Patakokban folyt a bor, s akkora volt a jókedv, hogy még a sánta is táncra kerekedett. Egyedül Csörsz király nem táncolt, egyre csak a szép Délibábot, Rád király csodaszép lányát nézte. Hiszen nézhette is, mert olyan szépet még nem látott. Addig-addig nézte a szép lányt, míg egyszer azt mondta a királynak: „Országodat, népedet a pusztulástól megmentettem, mármost add nekem a lányodat, feleségül kérem.” Felelt erre Rád király: „Legyen a tiéd, de csak úgy adom, ha vízen viszed haza.”
Megértette a szót az avar király, hogyne értette volna! Mindjárt hozzáfogott egész népével: folyómedret ástak, hogy vízen vigyék haza az új asszonyt. Folyt a munka éjjel-nappal, mélyítették a medret, ásták az árkot. Amint javában dolgoztak, egyszer csak nagy vihar kerekedett. Csapkodott az istennyila, s hát egyszerre az ég tüzes villáma leütötte lováról Csörsz királyt. Az avarok királya abban a helyben meghalt. A munkát mindjárt abbahagyták, de emlékét őrzi Ároktő község a Tisza füzes partján, őrzi Árokszállás, amely az árok végénél épült, ahol a nép megszállt. Az árok ma is az avar király nevét viseli, Csörsz árkának hívják.
A csángóknál, székelyeknél, de a mongol népköltészetben is találkozunk a fentihez hasonló hatalmas ároképítési munkálatokkal, mint nehéz, hősöknek való feladat. A legtöbb esetben a hős csodás kardjával meg tudja oldani az eléje tornyosuló feladatot, egyedül Csörsz király nem fejezi be munkáját.
A Dunától a Tiszán át húzódó hatalmas védrendszert különféle néven hívják a helybéliek. Hol Csörsz, hol Ördögárok néven ismerik.
A kutatói álláspont szerint szarmata védmű, melyet a 4. században építettek szkíta rokonaink az őket északról és keletről fenyegető germán törzsek ellen. Avar-kori eredeztetéséről nem beszélnek, holott a történetben Csörsz avar király.
Van még néhány helyi adat, amely Attila királyhoz köti az árok keletkezését, azok úgy tudják, hogy amikor építették az isten ostorának nyughelyét, az árokba terelték el a vizet.
Nemcsak az árok, hanem a király neve is foglalkoztatta a kutatókat és sok vélemény fogalmazódott meg a Csörsz név eredetéről. Volt, aki a Caesar nevének elferdített alakját vélte megtalálni. Szabó Károly történész Kurszán nevét látta benne. Mások pedig úgy vélik, hogy a Csörsz szóban az ördög régi kifejezése bújik meg.
Forrás és fotók: alfahir.hu
A „legmagyarabb folyót”, a Tiszát, annak alakulását számos legenda övezi,eredetének történetét sokféleképpen meséli a partját lakó nép.
Ebből olvashatunk néhányat cikkünben.
Az általában rusnya küllemű természetfölötti lények a tiszai halászok és fürdőzők életére pályáztak.
Az Alsóváros és a Tisza közt fekvő erdős területet hívják a szegediek Boszorkányszigetnek.
