Mondák a Tiszáról
Az általában rusnya küllemű természetfölötti lények a tiszai halászok és fürdőzők életére pályáztak.
Dr. Magyar Zoltán, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa elmondta, hogy a hagyomány szerint Szeged mellett él a víz alatti palotájában Süvöltő, „aki” leviszi a víz alá a vigyázatlan embereket.
Volt mellette egy olyan szörny is, akit soha nem látott senki, ám ő szétszakította a hálókat, és nem engedte tovább a csónakokat, bármennyire is próbáltak szabadulni a halászok. Egy másféle szörnyalakkal is riogatták egymást a vízen dolgozók: a hiedelem szerint vízihulla-szerű, merev teste volt ennek a lénynek, és vagy a folyóban tűnt fel, vagy egyszerűen beugrott a csónakba. Ha közelítettek hozzá, s meg akarták érinteni, akkor elsüllyesztette a ladikot.
A halászokat több tabu is kötötte: tilos volt a vízbe követ dobni, köpködni, valamint káromkodni sem illett. Szegeden nem volt szabad az örvény szót kiejteni, nehogy az a szó ereje által valósággá váljon. Helyette a „Szent Pétör vize” kifejezést használták – ami akár a folyó eredetmondájára is visszavezethető.
Olyan óriási harcsákról is meséltek, amelyek szállításkor elöl és hátul is lelógtak a szekérről. Több ilyen típusú visszaemlékezést hallott Szilágyi Miklós, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének tudományos tanácsadója.
A Társadalomnéprajzi Osztály vezetőjeként a halászat néprajzát kutatja, így találkozott például a vezérhalak történetével is. A halászati törvény megszületése előtt az ártérre kerítéseket, úgynevezett rekeszeket építettek, s ezzel fogták meg a halakat. A mondabeli vezérhal sokkal intelligensebb volt a társainál: képes volt arra, hogy az akadályokat átugorja, vagy átfúrja magát rajtuk, és a többi hal követte ebben. Ez a „szuperhal” összefogásra késztette a társait, megmentette őket a pusztulástól.
Forrás: 24.hu
Fotó: Csesznik Szabolcs
A „legmagyarabb folyót”, a Tiszát, annak alakulását számos legenda övezi,eredetének történetét sokféleképpen meséli a partját lakó nép.
Ebből olvashatunk néhányat cikkünben.
Az Alsóváros és a Tisza közt fekvő erdős területet hívják a szegediek Boszorkányszigetnek.
Nagyon sok, szkíta és hun őseinktől megörökölt rege él tovább népmeséinkben, helyi történetekben. Az egyik Csörsz király hatalmas vállalkozását örökítette meg.
