Hermann Ottó a halászatot és a nomád állattartást tekinti a két legősibb magyar foglalkozásnak. Már az Árpád-korban is voltak a fokgazdálkodáshoz kapcsolódó mesterségek: a gyűjtögető pákászok, mocsárban halászó csíkászok, magányosan tevékenykedő halászok és vadászok.

Az Alföld valaha igazi vadvízország volt

A Tisza szabályozása előtt a folyó és mellékfolyói árterülete, az áradások táplálta láp, mocsár és rétvilág összefüggő vízi élőhelyrendszert alkotott. Ma már jóformán elképzelni sem tudjuk milyen gazdag, fajokban bővelkedő volt az egykori flóra és fauna.

Az ártereken élők megtanultak együtt élni a folyó szeszélyeivel, kihasználták a táj adottságait. Felsorolni is hosszú a haszonvételeket: halászat, vadászat, pákászat, csíkászat, rákászat, teknősfogás, tojásszedés, nád és gyékényaratás, ártéri gyümölcsök és gyógynövények gyűjtése, gombászás, méhészkedés, állattenyészés.

A folyók mentén élők ismerték a víz mozgását, kihasználták a természetes mélyedésekben megmaradó víz előnyeit, sőt kismértékű földmunkákat is végeztek, hogy a vizet céljaiknak megfelelően tereljék és visszatartsák. A vízpartot szegélyező magasabb parton (övzátonyon) át a víznek kapukat, azaz fokokat nyitottak, így az árvizeket nagy területen szétterítették.

A Tisza menti emberek leleményesek voltak és alaposan ismerték a körülöttük lévő élővilágot, ezért a legnehezebb időszakokban is megtalálták megélhetésüket.

Andrásfalvy Bertalantól tudjuk, hogy az 1830­as évek elején, a nagy szárazság idején a halászok elkeseredettségükben földművelésre adták a fejüket, csónakjaikból sertésólakat építettek, vagy eltüzelték azokat. Az 1840­es évek közepén viszont akkora halbőségről számolnak be a korabeli írások, hogy „ha a kereskedő egy­két forintért megvett két mázsa halat, a harmadikat ráadásul kapta."

Csíkász

A Tisza­melléken élők a tavakban, kisebb­nagyobb vízállásos réteken tömegesen fogták a halakat, pl. a csíkot és az úri konyha keresett ételét, a mocsári teknőst. Emellett piacra vitték a nádat, a gyékényből előállított méhkasokat, kosarakat, szekérborító gyékényszőnyegeket, a tavakban termő sulymot, a kannamosó füvet és a szőlőkötöző kákát.

Hermann Ottó: A magyar halászat könyve című műből, ami jól mutatja, hogy régebben mennyire bőséges hal volt a csík, népszerű a csíkászat:

„A rétgazdaság idejében, jelesen téli időben - legsűrűbben a nagy bőjt idején - hordókkal, csíklajtokkal megterhelt szekerek küzködtek a nagy magyar rónaság tapadó sarával, feneketlen kátyúival, azon igyekezve, hogy valamely népes várost elérhessenek s piaczára kiállhassanak.”

 

Csíkszedő (Kecskemét vidéke)

Csíkszedő

 

Mikor megjelentek a piacon a csíkászok, hírük szájról-szájra járt a településen.

„A piaczon hosszú sorban állott a nagy kád, a melybe a hordóból, lajtból a csikot bedöntötték s e kádakban, kevés vízben megnyüzsgött a síkos, barna halak töméntelen sokasága; ötszörte, hatszorta több volt a hal, mint a víz, úgy, hogy a bámuló szem egy szünet nélkül kavargó, kigyódzó, gomolygó tömeget látott; a megnyálkásodott vízből apró buborékok keltek s minden pillanatban száz meg száz csíkszáj jelent meg a fölszínen csillagágra álló bajuszával, hogy nyomban eltűnjék.”

 A csíkot gyakran káposztalében szokták főzni, és a káposztával  együtt fogyasszák. Ez az ún. csíkos káposzta, amiben a csík szó  a halra utal. Híres volt a szatmári káposztalében főtt csík. 

A csíkászok vágószerszáma: kaszur (Ecsedi-láp)

A csíkászok vágószerszáma

A csíkász a lápban úgy fogta a csíkot, hogy a mocsárban nádból, sásból, sombékból, vagy fűcsomókból, törmelékből gátat épített (csíkgát), és a gáton egymástól 3-3 méterre levő nyílásaihoz, vagy a nyílt vízre állították a fűzfavesszőből font kast (csíkkas), a csík járásával szemben, vagy télen a jégbe vágott lékbe függőlegesen állították le. Mivel a csík jellegzetessége volt, hogy feje mindig a víz színén volt, így könnyen meg lehetett tudni tartózkodási helyét.

Véter (csíktartó kosár) (Ecsedi-láp)

Csíktartó kosár

A körte alakú csíkkast este rakta le, és reggelre megtelt csíkkal. Csíkban a bő években egy-egy kas háromszor is megtelt éjszakánként, s némely szorgalmas halász 6-8 kassal is dolgozott egyszerre. A csíkász a napi fogást a háza udvarán ásott csíkverembe gyűjtötte össze, ahova a csíkhalat a fogás helyéről hátra akasztható, hátizsákszerű csíkputtonyban, csíktökben szállította el. A csíkverem általában egy kerek, vagy téglalap alakú körülbelül 1,5-2 métermélységű fedett verem volt.

 



Kategória: Érdekességek

A Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusa után a változás elkerülhetetlenné vált Magyarországon is. A helyzet azonban nem volt ennyire egyértelmű: egy évvel korábban ugyanis a reformirányzat megbukott.

Kategória: Érdekességek

Az Év Vadvirága 2018-as címet a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) nyerte el. A szavazás során végig tartotta első helyét a szintén rengeteg szavazatot bezsebelő fehér tündérrózsa (35 százalék) és az apró nőszirom (29 százalék) előtt.

Kategória: Érdekességek

Hazánkban a kunhalmok és földvárak megőrzésének fontosságára a honismereti kutatók, régészek, természetkedvelők már a XIX. század végétől mind határozottabban ráirányították a a figyelmet.