Érdekességek
Hazánkban a kunhalmok és földvárak megőrzésének fontosságára a honismereti kutatók, régészek, természetkedvelők már a XIX. század végétől mind határozottabban ráirányították a a figyelmet.
A kunhalmokat és földvárakat mesterséges, ember által emelt voltuk kapcsolja össze, földműveik egykor meghatározói voltak a tájnak. Védelmük jogi feltételeit az l996-ban jóváhagyott természetvédelmi törvényünk teremtette meg. Hatálybalépése óta ex lege – azaz a törvény erejénél fogva védett – országos jelentőségű védett természeti területnek minősül valamennyi kunhalom és földvár. A törvény a védett természeti területeken belüli kunhalmokat és földvárakat természeti emlék kategóriába sorolja.
Számba véve a várakat, kunhalmokat, változatosságuk a legszembetűnőbb: Olykor a táj markánsan kiemelkedő pontjai, másutt az értő szemnek is alig észrevehetőek, de a történelemnek és a táj fejlődésének így is, úgy is sok titkát őrzik. Több ezer éven átívelő kultúrák emlékei, amelyek vallanak a letűnt korok emberének természethez, tájhoz fűződő kapcsolatáról, tanúskodnak az egykori vízrajzi, ökológiai viszonyokról, őrzik létrejöttük korának kulturális értékeit, hagyatékát.
Kultúrtörténeti, néprajzi, régészeti, geomorfológiai, tájképi, botanikai értékek hordozói. Hozzájuk történeti mondák, néphagyományok és hiedelmek fűződnek. Lejtőik értékes növénytársulások élőhelyei, egykori vizeket, utakat kísérnek, ősi településeket és középkori templomokat rejtenek… Általában az ember és a természet hagyományos és kíméletes földhasználaton alapuló együttműködésének kiemelkedő példái, ezért is feltűnő, milyen keveset tudunk róluk.
A magyar népnyelv számos természetesen és mesterségesen képződött tájképi elemet nevez halomnak.Ezért kikerülhetetlen feladatunk, hogy eredetüket tisztázzuk. Ez pedig a Duna-Tisza közén, ahol nagy homokságokkal éppúgy találkozhatunk, mint ritkásan elszórt szórványbuckákkal, sőt tanúhegy-jellegű halmokkal, vitathatatlanul összetettebb feladat, mint például a Tiszántúlon.
A kunhalom kifejezés a XIX. században nyelvújítás hatására született, mesterségesen képzett szó, Horvát István (1784-1846) nyelvész-történésztől származik. Az elnevezés abból a meggyőződésből fakadt, hogy ezeket az emberkéz alkotta halmokat a betelepülő kunok hozták létre (Tóth A. 2004) A kunhalom szó a nép körében nem volt ismert és földrajzi névként sem használták, hiszen pl. „Templom-kunhalom” vagy „Oltó-kunhalom” nevekkel sohasem találkozunk. Mint szakkifejezés honosodott meg nyelvünkben, azonban mára általánossá és ismertté vált a köznyelvben is.
A természetvédelmi törvény hatályba lépése óta védett „kunhalmok” és „földvárak” jogi értelmezésű meghatározására csak a törvény 2003-ban végrehajtott módosításakor került sor.:
"A kunhalom olyan kultúrtörténeti, kulturális örökségi, tájképi, illetve élővilágvédelmi szempontból jelentős domború földmű, amely kimagasodó jellegével meghatározó eleme lehet a tájnak.”
Ilyen halmok Magyarország szinte minden táján előfordulnak, és korántsem korlátozódnak a kun szállásterületre. Egy évszázaddal ezelőtti összegezésében Kozma Béla (1910) a Kárpát-medencében előforduló halmok számát 1.200 darabra tette, ezzel szemben levéltári dokumentumok, kéziratos térképek mintegy 40.000-re is teszik a történelmi Magyarország területén előforduló halmok számát. Az Alföldön különösen sokat találunk közülük a Jászságban, a Nagykunságban, azután a Tiszántúl déli részén egészen a Marosig, de kisebb számban a Duna-Tisza közén és a Bácskában is.
A kunhalom kifejezés halom elnevezésre cserélése és következetes használata a szakmai körökben igen kívánatos lenne, bár nem oldaná meg a természetes halmoktól való elkülönítést. Másfelől viszont sokkal inkább alkalmas arra, hogy gyűjtőfogalomként ugyanolyan súllyal kerüljenek felmérésre, nyilvántartásba és ez által védelem alá a Magyarország területén előforduló különböző korokban emelt halmok. Közülük a legnagyobb csoportot a sírhalmok képviselik, melyek kiegészülnek a más célból létesített halmokkal: pl. határ-és kápolnahalmokkal.
A földvár fogalmának meghatározása sem egységes a szakirodalomban. A természetvédelmi törvény alapján ,,a földvár olyan védelmi céllal létesült vonalas vagy zárt alakzatú földmű, amely azonosíthatóan fennmaradt domborzati elemként történeti, kulturális örökségi, felszínalaktani, illetve tájképi értéket képvisel.” Czajlik Zoltán régész pedig a következőképpen határozta meg a földvárakat: olyan „régészeti lelőhelyek, amelyek erődítettek, s az erődítés felhordott földből épített sáncból és/vagy a terepszintbe vágott árokból áll. Minthogy ezek az erődítmények többnyire kiaknázzák a terepadottságokban rejlő lehetőségeket, előfordul, hogy a szakadékos, vagy más természetes okból megközelíthetetlen részeken sánc, vagy árok nem épült” (Czajlik Z. 2004).
Földvár szavunk ugyanúgy mesterségesen alkotott szó, mint a kunhalom kifejezés, bár már a középkor óta feltűnik a történeti forrásokban, településnevekben (Dunaföldvár, Tiszaföldvár). A XI-XII. században a latin civitas, a XIII. századtól pedig a castrum szó jelölte a gyakran hatalmi központként is működő védműveket, tekintet nélkül azok építőanyagára. Szórványosan előforduló magyar nevükön pedig várnak említik őket (WOLF, 2010).
Az Alföldön eredetük szerint leggyakrabban őskori (rézkori, bronzkori, vaskori), római kori (szarmata) vagy a nomád életformát követő kunok temetkezéseinek halmai találhatóak. Működési területünkön ma többnyire nem vállalkozhatunk a mesterséges halmok keletkezési korának meghatározására, hiszen komplex kutatások hiányában csupán a rajtuk talált másodlagos megtelepülésből, rátemetkezésből vonhatunk le következtetéseket.. Mivel a halmok építése e beavatkozások korát megelőzi, feltételezhető, hogy a halmok egy része a bronzkort megelőző időszakra keltezhető (pl. Szima-halom, Solt).
Az Alföldön eredetük szerint leggyakrabban őskori (rézkori, bronzkori, vaskori), római kori (szarmata) vagy a nomád életformát követő kunok temetkezéseinek halmai találhatóak.
Forrás: knp.nemzetipark.gov.hu
Egyre gyorsabban bővül a vízitúrázók száma. Míg régen a kajak- és kenu túrák voltak a legnépszerűbbek, ma már sokan választják a SUP deszkát a hazai vizek felfedezésére. A hagyományos vitorlázás mellett pedig egyre több elektromos hajót találunk a folyókon, tavakon. Mire érdemes figyelni, ha még nem vagyunk annyira tapasztalt vízi kalandorok?
Tisza menti titkok világába vezet minket Dér Zoltán Örvénysodró című modern ifjúsági regényében, amelyet a jugoszláviai magyar író 1975-ben írt. Elsősorban ifjúsági regény, de felnőttek számára is élvezetes és tanulságos olvasmány.