Halak a Tiszában
Ebben a cikksorozatunkban a Tisza-völgy halairól számolunk be a viselkedés-élettani ismeretek figyelembevételével.
A hafajok leírásához segítségül szolgált Zabos Gézának a Horgászoknak a Tiszáról (1983, Mezőgazdasági Kiadó)című könyvét. Ezzel is tiszelegve a Tisza egyik legnagyobb szerelmese, és ismerője előtt.
A vizák eltűnése óta a legnagyobb halunk a harcsa, másik nevein leső vagy szürkeharcsa. Hosszú bajuszáról, nagy szájáról könnyen is felismerhető laikus szemmel is. A régi időkben még kétmázsás példányokat is fogtak belőle, ma már az is ritka ha egy mázsánál nagyobbat fognak. Tavaszi-horgászatának kezdetét jelentő-mozdulása április elejére tehető.
A hengeres alak és a hosszú, izmos farok világos figyelmeztetés, hogy nem adja könnyen életét, bár védekezésében az azonos tömegű márna vagy sodrófa-ponty vadságát, erejét nem éri el.
Taáplálkozása kérdéseit leegyszerűsíti, hogy-egy-két tévedésétől eltekintve-húsevő.
A harcsa is mindenkor tudomásul veszi a terített asztal törvényeit, azaz olyan élelmet fogyaszt, amiből éppen a legtöbb akad. Egyszerű példát mondok erre, sokan láttak hasonlót, magam is gyönyörködtem benne: bőséges tiszavirág-repülés után a kora esti szürkületben csónakomtól alig néhány méternyire jó húszas harcsa hörpölte a víz színére hullott, halott kérészeket. Gondolom, elé tehettem volna a legszebb lótetűt, a legfájdalmasabban vonagló kishalat, az asztal kérészekkel volt tele, továbbra is azzal táplálkozott volna.
Ha ezt az alaptörvényt a folyó és évszak diktálta parancsokhoz igazítjuk, nagyjából meghatározható, hogy horogra várt harcsánk mikor és mit eszik.
Kora tavasszal, mondjuk, a március végi, április eleji mozdulása idejében néhány kósza kérészlárván és árterületekről besodródott gilisztán kívül más számottevőbb, alacsonyrendű állati táplálékot nem kínál a víz. És mivel mindez csak csekély falat, azzal kell megelégednie, amit ezenkívül az áprilisi Tisza ad: tehát élő hallal, rákkal, csigával.
A harcsa éhsége napszakonként is jelentős változást mutat. Közismert, hogy átlagos időjárási körülmények között a sötétség óráiban táplálkozik, ilyenkor még a hold fénye is zavarja, a tiszta, csendesen áradó vizet, a szélfújta, hullámos folyót és a felhősen vaksötét, esővel, viharral tarkított éjszakát kedveli.
Tiszta fényű, csendes, nyári napokon gödrök mélyén, máskor tuskók mögött vagy a meredek alatti, mélyen fekvő odúkban pihen ha előző éjszakai vadászata jól sikerült, telt gyomra következtében nincs élettani igénye élelemszerzésre-, várva az éjszakát, hogy táplálkozó körútját újból megtegye.
Pihenéséből napközben általában csak meteorológiai változás mozdítja ki. Sokszorosan igazolt tapasztalat, hogy nyáron a viharokat érlelő, fülledt csendben-talán a fokozott légköri elektromosság idegesíti-még akkor is elhagyja búvóhelyét, ha telt gyomra ezt egyébként nem teszi szükségessé.
Növekedésében észrevehető, hogy az élettanilag nagy értékű táplálék mellett óráinak zömét pihenéssel töltheti. Háromnyaras korára elérheti a 2, húszéves korára az 50 kg-ot.
Inkább júniusban, mint májusban szaporodik. Számára nem fontos, hogy a Tisza szétszaladjon, ragadó ikráját a mélyben a partszegély lengő" szakállú gyökérzetére rakja; más kérdés, hogy a kikelt lárva vagy zsenge életéhez parányi élőlényekkel megrakott asztalt kíván, amit azért a szétszaladt vízben június-júliusban jobban megtalál.
Feltételezhetően az utódok biztosabb felnevelkedése végett-a nász helyéül a Tiszába ömlő nagyobb patakok, folyók bedőlt fákkal tarkított mélyedéseit is kedveli.
Ebben a cikksorozatunkban a Tisza-völgy halairól számolunk be a viselkedés-élettani ismeretek figyelembevételével.
Ebben a cikksorozatunkban a Tisza-völgy halairól számolunk be a viselkedés-élettani ismeretek figyelembevételével.
A hafajok leírásához segítségül szolgált Zabos Gézának a Horgászoknak a Tiszáról (1983, Mezőgazdasági Kiadó)című könyvét. Ezzel is tiszelegve a Tisza egyik legnagyobb szerelmese, és ismerője előtt.
A sügér az édesvízi halak egyik legszebbike és legagresszívabb ragadozója.
