Valószínűleg nem sokan hallottak róla, hogy a tiszasülyi földek mélyén olyan természeti kincsre bukkantak a 19. század végén, amely az egész kontinensen hírnévre tett szert és messziről idevonzotta a gyógyulni vágyókat.

Egykoron gyógyiszapja Angliától Japánig kurrens cikké vált. A sülyi Kolopfürdő történetét a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság két geológusa, Garamvölgyi-Dankó Erika és Barabás Imre dolgozta fel.

Kincs, ami van

Tiszasüly kolopi határrészének egyik birtokosa, Végess Sándor mit sem sejtett, amikor 1892-93 fordulója körül úgy döntött, hogy állatai itatása céljából egy nagyméretű kutat ásat. Ahogy a lánya írta később a főispánnak küldött levelében: „a sors véletlen játéka folytán gyógykútra találtak”. De maradjunk meg még a történelmi sorrendnél: a tulajdonosnak már az elején feltűnt a víz erős kénes szaga, az meg különösen elgondolkoztatta, hogy az állatai nemcsak szívesen itták a vizet, de egészségesebbek is lettek tőle. A csoda-kút vizének híre gyorsan terjedt, így lassanként a környékbeliek is oda jártak ivókúrára gyomorbántalmaik, hörghurutjuk gyógyítása érdekében. 

Végess gazda nagyon élvezte a váratlan sikert, ezért a megnövekedett érdeklődésre tekintettel egyrészt az elsőtől kissé távolabb – eltérő birtokrészeken – két további kutat ásatott, másrészt pedig az első, Máriának elnevezett kút vizét még 1893-banelküldte vegyelemzésre. Az elemzés eredménye rövidesen igazolta is a helyiek vélekedését, miszerint ennek a víznek az orvosi ásványvizek között van a helye.

„E víz az elemzés adatai szerint kénes földes sós ásványvíznek tekintendő, mert fő alkotórészei a chloridok, nevezetesen a natriumchlorid. Ezek mellett a vízben nagy mennyiségben vannak sulfatok, ú. m. calcium és magnesiumsulfat. Lényeges a vízben foglalt kénhydrogén, amely mennyiségénél fogva a vizet határozottan kénes gyógyvízzé teszi”.

Nyilatkozott az ügyről dr. Rothmann József fürdőorvos, dr. Bókay Árpád és dr. Pertik Ottó egyetemi tanár is, ők a következő betegségek gyógyítását vélték lehetségesnek a kút vizével: torok-gége-hörgők heveny megbetegedései, gyomorhurut, lábszárfekélyek, orr-szem-fül hurutjai, sebek gennysejtjeinek kiszárítása, megsemmisítése.

A sikertörténet kezdetének lezárása a magyar királyi belügyminiszter által 1893/VI/11/ 65027 szám alatt kiadott gyógyvízzé minősítő irat volt, mely alapján a Végess család kénes gyógyvízként palackozva is árulhatta a Mária-kút vizét.

A kolopi föld gyógyerejének megismerés-története azonban az ásott kutak vizének vizsgálatával még korántsem ért véget, mert Végess gazda viszonylag hamar felfigyelt a kutak alján felgyülemlő finom kék iszapra.

Ehhez is egy korabeli legenda kapcsolódik: állítólag egy beteg bivaly megmártózott a kútból kitermelt iszapban, talán még a vízből is ivott, és láss csodát, meggyógyult. A tulajdonosnak ez végképp felkeltette az érdeklődését, ezért próbaképpen a harmadiknak elkészült Emma-kútból kivett mintát 1899-ben megvizsgáltatta a neves vegyésszel, dr. Hankó Vilmossal.

A kapott szakvélemény beváltotta a tulajdonos előzetes reményét:
„..a kolopi iszap összetételre nézve a leghíresebb vasas-kénes iszapok közé tartozik, melyhez hasonlót az országban még nem ismertek. A külföldi iszapok közül leginkább hasonlít a híres driburgi fürdőben használt vasas-kénes iszaphoz, a különbség a kettő között csak az, hogy a kolopi Emma-kút iszapjának sokkal több a vas-, de kevesebb a kéntartalma. Ez az iszap összetételénél fogva európai viszonylatban a pöstyéni és a fangói (olasz) iszap után a harmadik helyet foglalja el.”

Miközben a kolopi víz az 1896-os millenniumi kiállításon elismerő oklevelet kapott, az iszapot további vizsgálatoknak vetették alá, immáron a manchesteri Rutherford fizikai intézetben.

A kutatások bebizonyították, hogy az iszapban olyan mennyisége van a rádiumnak, hogy azt rádium előállítására is értékesíteni lehetne. Igaz, tették hozzá, a rádium ilyen módon való előállítása nagyon költséges lenne, ezért az iszap fürdőiszapként való hasznosítása a legjobb megoldás.

A létesítményhez Végess Sándor vállalkozói filozófiát is hozzárendelt, mint azt egy 1908-as reklámkiadványban is olvashatjuk:

„Ez a fürdő úgy van tervezve, hogy ki-ki igényeihez mérten, olcsón találja meg a szükséges kényelmet. Olcsó eszköze kíván lenni a drága egészségnek, nem a meggazdagodás a czél, de az emberi szeretet gyakorlása, a szenvedőkön lehetőleg segíteni… Nem zajos mulatságok, hanem kellemes családi kör, előzékenység, udvariasság, jó bánásmód várják az idejövő beteg vendégeket. Olcsóság, kényelem, gyógyulás, ez a jelszó!”

A hamar híressé vált rádiumos iszap más fürdők részéről is óriási keresletnek örvendett, de azt a nagy mennyiségű termelés miatt már nem a három gyógyvizes kútból, hanem külön létesített iszaptermelő aknákból termelték ki. A fürdőtelepen 40 vagonos iszapraktárat létesítettek, nagyméretű, iszapőrlő gépet és iszapprést működtettek, a kibányászott anyagot pedig 5 kg-os csomagolásban szállították a megrendelőknek, akik állatgyógyászati és kozmetikai célra is felhasználták.

Három, cementgyűrűvel bélelt ásott kút


A Mária-kút (1893) volt az első, és a terület délkeleti részén a magtár és az későbbi iszapgödrök között mélyült le. Schafarzik elsődleges mérése szerint 12,4 m mély volt, készítéskori nyugalmi szintje 7,9 m lett, évtizedekkel később ez már 6,5-6,65 m-ig emelkedett. Vízadó rétege 7,6-13,3 m közé esett, a kitermelt víz hőfoka az évtizedek során 12,8 °C-ról 11,4 °C-ra csökkent. Kénes vizét a 65027 / 1893. VI 11. belügyminiszteri rendelet gyógyvízzé minősítette.

Az Irma-kút (1893) a fürdő nyugati oldalán egy gazdasági épület előtt mélyült le, vízadó rétege 7,3-10,4 m közé esett. Mélységét Schafarzik 10,3 m-esnek találta, 1935-ben már csak 7,05 m volt. A víz hőfoka 12,6 °C-ról pár évtized alatt 10,2 °C-ra csökkent, glaubersós, lítiumos-vasas vize a Mária-kúténál nagyobb erővel tört fel. 

Az Emma-kút (1890-es évek) a fürdőtelep keleti részén, a vendégház közelében mélyült le 13,95 m-es mélységgel, vízadó rétege 8,2-14,3 m között volt. Nyugalmi szintje 7,3-7,95 m között ingadozott, a vízhőfok 10,8-11,1 °C között változott. Sok iszaplerakódása volt, ez miatt lett az iszapvizsgálatok kezdeti főszereplője. (Talán ennek a gyógyiszapnak a szaga adott okot arra, hogy évtizedekkel később az említett vendégházban elszállásolt vadászpilóták „parmezán kolostorként” emlegették a helyet?) 

A háborúk nyomai

Az első világháború alatt tönkretették a Kolopi fürdőtelepet, de az 1930-as években már próbált elfogadhatóan működni, és az iszap felhasználása is széleskörű volt. A budapesti Gellért fürdő 1920-tól használja az iszapot, 1929-ben pedig 100 cm³-es tégelyekben forgalomba hozta a GEKOL nevű folyékony szappant, 30 gr-os porcelán tégelyekben pedig a GEKOL krémet, mely ennek az iszapnak a felhasználásával készült. Szállítottak az iszapból az 1920-as években Angliába a szappan-trösztnek és Japánba a mikádónak, de állandó piacot jelentett Németország és Svédország is.

A második világháború végére a fürdőtelep létesítményei végleg elpusztultak, valószínűleg annak köszönhetően, hogy a községet Kőtelek felől megközelítő szovjet katonák felfigyeltek a hely hadászati hasznosíthatóságára is. A háború utáni gazdasági helyzetben a felújításhoz anyagi forrást nem kaptak.

„Amit pedig nem végeztek el a bombák, a légnyomás, azt megtették a környékbeliek. A háború utáni szűkös napokban sok minden került tűzre innen, a Kolopfürdőből is” – mesélte el erről Bábik Gizella, a fürdőlétesítmény egykori telekszomszédja 1984-ben egy újságírónak. Ma már az egykori létesítményeknek a nyomai sem nagyon láthatóak, egyedül egy sérült betonkád és az iszap bányászat maradt meg, utóbbi is csak időszakos tevékenységként.

Az elmúlt évtizedekben többször is próbálták a sülyiek újjáépíttetni a fürdőt – sikertelenül. Utoljára 1998-ban Tiszasüly község akkori polgármestere, Baksay Endre hívott össze tanácskozást a gondnoklakás helyiségében azért, hogy az egykori fürdő létesítményeinek újbóli felépítésére – lehetőleg egy termálkút fúrásával együtt– a tulajdonost rábeszélje.

A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Rt. elnök vezérigazgatója, dr. Horváth Gábor elvileg egyetértett a polgármester javaslatával, de mint mondta, felelős vezetőként nem tekinthet el egy tanulmányterv elkészítésétől, mely gazdaságossági számítást is tartalmaz.

Más jelenlevők is csatlakoztak véleményéhez, majd közösen megállapították, hogy egy termálkút néhány tízmilliós költsége elenyésző lenne az épületek, medencék árához képest.

Ekkoriban egyébként már kistraktor forgatta a fúróberendezés fúrószárát, de a helyiek még emlékeztek arra, hogy 1987-ig Matyi, a nagyon okosnak bizonyult szürke ló dolgozott a torony alatt.

Az iszap jelene

Az 1890-ben kialakult fürdőhely és iszapkitermelő hely 1951-ben került a Fővárosi Gyógyfürdők és Gyógyforrások kezelésébe. A vállalat az iszapot különböző intézményekkel megvizsgáltatta, a telepen védőterületet alakított ki, illetve a területet védetté nyilvánítatta, és 1968-ban az itt kitermelt iszapot az egészségügyi miniszter gyógyiszappá minősítette “Kolopi Gyógyiszap” néven.

A kolopi iszap felhasználása egyenértékű a természetes úton felszínre törő, meleg vizű forrásokban való fürdéssel. A balneológiai kezelések fejlődésével a gyógyfürdőkezelések egyik legfontosabb kiegészítő szolgáltatását a különböző iszappakolások jelentik. Az iszappal történő gyógyítást az iszapban lévő ásványi anyag tartalom, a hőtároló képesség, a lassú hőátadás révén mélyre terjedő átmelegítő, merevségoldó és vérbőséget előidéző hatással biztosítja. Elsősorban az ízületek és a gerinc idült megbetegedéseinél, köszvénynél, illetve sportsérüléseknél alkalmazzák.

A kolopi, szervetlen összetételű, gyógyiszapnak minősített iszapot iszappakolásra, résziszap-kezelésre, iszapfürdőzésre és kozmetikai célokra lehet felhasználni.

Nedvesen igen jól kenhető, gyógyvízzel felfőzve a beteg testrészre simuló borogatásként használható.
A kolopi iszap teljesen szagtalan, egyenletes eloszlású, plasztikus, jó hőtároló képességű, nem csomósodik, és használat után könnyen lemosható a bőrről.

Kis kiszerelésben otthon is igénybe vehető, megvásárolható.


További részletek: Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság 


Kategória: Érdekességek

A Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusa után a változás elkerülhetetlenné vált Magyarországon is. A helyzet azonban nem volt ennyire egyértelmű: egy évvel korábban ugyanis a reformirányzat megbukott.

Kategória: Érdekességek

Az Év Vadvirága 2018-as címet a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) nyerte el. A szavazás során végig tartotta első helyét a szintén rengeteg szavazatot bezsebelő fehér tündérrózsa (35 százalék) és az apró nőszirom (29 százalék) előtt.

Kategória: Érdekességek

Hazánkban a kunhalmok és földvárak megőrzésének fontosságára a honismereti kutatók, régészek, természetkedvelők már a XIX. század végétől mind határozottabban ráirányították a a figyelmet.