Érdekességek
Nemcsak íróinkat ihlette meg a Tisza szépsége, hanem megannyi népdalban, magyar nótában is megjelennek.
Árad a Tisza, sáros nem tiszta, félve léptem ki a partra.
Észre ne vegyék, szóvá ne tegyék, sáros lett a cipőm sarka.
Édesanyám jól vigyázott rám, mégse tudja, hogy a lánya
Éjjel a Tiszán ringó csónakán régi szeretőjét várja.
A víz elapad, szívem megszakad, búsan, bánatosan járok.
Hiába lesem, bárhol keresem, nem jön, akit én úgy várok.
/:Szívem szegény, megcsalt a legény, hej csak felejteni tudnám.
Megcsalt a legény, kinek kebelén fájó könnyeim elsírnám.:/
A kanyargó Tisza mentén, ott születtem,
Oda vágyik az én szívem az én lelkem.
Pásztor síptól hangos ott az
Árvalányhajt termő róna,
Édesebb ott a madárdal,
Kékebb az ég, hívebb a lány, szebb a nóta.
Pásztor síptól hangos ott az
Árvalányhajt termő róna,
Édesebb ott a madárdal,
Kékebb az ég, hívebb a lány, szebb a nóta.
Látlak-e még szőke Tisza füzes partja?
Kondulsz-e még szülő falum kis harangja?
Vár-e még rám az a legény,
Fájó szívvel, ahogy írta?
Térdelek-e még előtted,
Édesanyám kakukkfűvel benőtt sírja?
Vár-e még rám az a legény,
Fájó szívvel, ahogy írta?
Térdelek-e még előtted,
Édesanyám kakukkfűvel benőtt sírja?
Szülőföldem! Rád gondolok mindörökké,
De úgy érzem nem látlak már soha többé!
Ha itt ér el a halálom,
Ne hagyjatok idegenbe!
A kanyargó Tisza partján
Temessetek akáclombos temetőbe!
Ha itt ér el a halálom,
Ne hagyjatok idegenbe!
A kanyargó Tisza partján
Temessetek akáclombos temetőbe!
Ha itt ér el a halálom,
Ne hagyjatok idegenbe!
A kanyargó Tisza partján
Temessetek akáclombos temetőbe!
A holdfényes Tisza partján álmodozom rólad.
Ott, ahol a szomjas ajkam először csókoltad.
Boldog órák emlékei a szívemre vissza-visszatérnek.
A fényképed csókolgatom a holdfényes Tisza-parti éjben.
Nyári szellők, lenge szellők, vadvirágok.
Veled vagyok, te vagy nékem a legszebbik álmom.
A holdfényes Tisza-partján nem gondolok soha senki másra,
Hogy itt voltál, szerelemről suttogtunk mi örökké egymásnak.
A szegedi csikós lent itat a Tiszán.
Sárga cserép csengő cseng a csikaja nyakán.
A babája Kati, kint lakik a tanyán.
Tizenhárom fodros szoknya ring a derekán.
/:Tizenhárom fodros szoknya, kerek akár a káposzta.
A szegedi csikós lent itat a Tiszán.
Sárga cserép csengő cseng a csikaja nyakán.:/
A szegedi csikós igen nyalka legény,
Megnézik ha csárdást jár a csárda közepén,
A szegedi csikós gavallér is nagyon,
A Katinak rojtos kendőt vesz a piacon.
/:Rojtos kendő nagyon drága, megcsappan a csikó ára
A szegedi csikós igen nyalka legény,
Megnézik ha csárdást jár a csárda közepén.:/
A szegedi halastó, halastó
Beleestem kocsistul, lovastól
Jaj, Istenem, ki vesz ki, ki vesz ki?
Sajnál e még engemet valaki?
A szegedi híd alatt, híd alatt
Lányok sütik a halat, a halat
Fehér tányérra rakják, rá rakják
A legénynek úgy adják, úgy adják.
A Szegedi híd alatt kis angyalom.
Lányok sütik a halat kis angyalom.
/:Fehér tányérba rakják.
A legénynek úgy adják kis angyalom.:/
Három bokor saláta kis angyalom.
Három kislány kapálta kis angyalom.
/:Nem kell nékem saláta.
Csak az aki kapálta kis angyalom.:/
Három bokor saláta kis angyalom.
Három kislány kapálta kis angyalom.
/:Könnyű volt azt kapálni.
Nehéz jóra találni kis angyalom.
:/ Három icce kemény mag kis angyalom.
Jaj de derék legény vagy kis angyalom.
/:Mit ér a legénységed.
Ha nincs szép feleséged kis angyalom.
:/ Vékony deszka kerítés kis angyalom.
Jaj de karcsú teremtés kis angyalom.
/:Mihelyt egyszer megláttam.
Mindjárt magamnak szántam kis angyalom.
:/ Szép a fekete bárány kis angyalom.
A fekete szemű lány kis angyalom.
/:Illik ajkára a csók. Mint a szögletbe a pók kis angyalom.
:/ Egy szem búza két szem rozs kis angyalom. Mindjárt megcsókollak most kis angyalom.
/:Mindjárt mindjárt mindjárt most. Mindjárt megcsókollak mos kis angyalom.:/
A Tisza, a Duna zavarodik;
A molnár, a molnár álmosodik.
Ne aludjál, lisztes molnár!
A garat, a garat üresen jár.
Virít már a szarkaláb odahaza régen,
Ezer tücsök muzsikál most is künn a réten.
Oda járt ki a babám, mosolygott a szeme rám,
Istenem, de szép volt, Istenem, de rég volt!...
Álmodó Tisza-part, szívem-lelkem oda hajt!
Legelésző nyáj, délibábos táj, árva szívem csak utánad fáj, fáj, fáj, fáj...
Nádfedél, faluvég, eljutok-e haza még?
Vár otthon reám az édesanyám, vissza vár a szép magyar hazám.
Hajladozó búzaföld, vadvirágos árok,
Bánatomat altatom, ha így haza járok.
Csilingelő estharang, összebúvó vadgalamb,
Istenem, de szép volt... Istenem, de rég volt!...
Álmodó Tisza-part, szívem-lelkem oda hajt!
Legelésző nyáj, délibábos táj, árva szívem csak utánad fáj, fáj, fáj, fáj...
Nádfedél, faluvég, eljutok-e haza még?
Vár otthon reám az édesanyám, vissza vár a szép magyar hazám.
Által mennék én a Tiszán
ladikon, ladikon, de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a galambom,
ott lakik a galambom.
Ott lakik a városban,
a harmadik utcában,
piros rózsa, kék nefelejcs, ibolya
nyílik az ablakában.
Által mennék én a Tiszán
nem merek, nem merek, de nem merek.
Attól félek, hogy a Tiszába esek,
hogy a Tiszába esek.
Lovam hátán seje-haj,
félre fordult a nyereg,
a Tiszának habjai közt elveszek,
a babámé nem leszek.
Átal mennék én a Tiszán,
de a révész nem visz át.
Majd átvisznek a halászok,
vagy a hajós legények.
2x:
Kérdik, tudakolják a halászok,
merre, hová való gyerek vagyok.
Kis bácskai gyerek vagyok,
házasodni akarok.
Szépen szól a, szépen szól a
templomban a harangszó.
Este járok, este járok
én a kedves babámhoz.
2x:
Mikor a harangok szólnak,
mások a templomba vannak.
Én meg akkor, én meg akkor
ölelem a babámat.
Bazsa Mári libája
Beúszott a Tiszába.
Kettőt lépett utána,
Sáros lett a Bazsa Mári fehér alsó szoknyája.
Ez az utca de hangos,
Bazsa Mári de rangos.
Mit ér a rangossága,
Ha a bálba leesett a fehér alsószoknyája.
Fodrozik a Tisza vize,hogyha a szél fújja.
Haragszik a galambom,hogy mért,azt nem is mondja.
Nem baj haragudjon,majd megbékül,
Már csak így szokott ez lenni végül,
Nincs is igaz nagy szerelem egy kis harag nélkül.
Sima már a Tisza vize,fürdik a hold benne.
Így szóltam a galambomhoz békítgetés közbe.
/:Bármit mond is ez a huncut világ,
Szívem egyedül csak téged imád,
Télbe,nyárba,zivatarba csak hű marad hozzád.:/
Hadihajó a Tisza közepébe;
Kormányos úr fönt ül a tetejébe.
– Kormányos úr, arra tartson
Amerre ja kis angyalom áll a Tisza-parton!
Úgyis tudom, vélem akar beszélni.
Hadihajó a Tisza közepébe,
Megakadt a csipkebokor tövébe.
Csipkebokrot ki kell vágni,
Hadd tudjon a hadi-hadi-hadihajó járni,
Hadd tudjon a kis angyalom kiszállni.
Házam előtt a Tisza folydogál;
Közepében felnőtt három nádszál,
Hajtogatja a szélnek fujása.
Eszembe jut rózsám búcsúzása.
Minek menjek már én a templomba,
Ha rózsámat nem látom a karba?
Katonának vitték más országra,
Ott hervasztják el a kaszárnyába.
- Hej, halászok, halászok,
Merre mén az hajótok?
- Törökkanizsa felé,
Viszi a víz lefelé.
- Hej, halászok, halászok,
Mit fogott a hálótok?
- Nem fogott az egyebet,
Vörös szárnyú keszeget.
- Hát a keszeg mit eszik,
Ha a bárkába teszik?
- Nem eszik az egyebet,
Csak szerelem gyökeret.
Kiöntött a Tisza vize;
Szőke kislány fürdik benne.
Én is megfürödtem benne,
Rám is ragadt a szerelme.
Ki a Tisza vizét issza,
Fáj is annak szíve vissza.
Én is ittam már belőle,
Fáj is az én szívem tőle.
Látod, édesanyám, kedves édesanyám, mért szültél a világra.
Inkább dobtál volna, bárcsak dobtál volna a zavaros Tiszába.
Tisza vize vitt volna a jeges Dunába,
Hogy ne lettem volna, bár ne lettem volna senki megunt babája.
Nincsen páros csillag, nincs már páros csillag, mind lehullott a földre.
Nincsen hű szeretőm, nincs már hű szeretőm, mert elhagyott örökre.
Ha elhagyott, nem búsulok, elment örökre.
Sej a síromban is, még a föld alatt is csak ő jár az eszembe.
Sebesen forog a, sebesen forog a motorkocsi kereke
Azon visznek engem,azon visznek engem, ki a határ szélére
Barna kislány arra kéri a kocsivezetőt
Visszahozza-e még,visszahozza-e még
Az én kedves szeretőm.
Visszahozom kislány, visszahozom kislány a te kedves szeretőd.
Majd ha letelik a, majd ha letelik a, az a három esztendő.
Ahány százszor megfordul a kocsi kereke,
Annyi százszor babám, annyi százszor babám, jussak én az eszedbe.
Nincsen sárga rózsa, nincsen sárga rózsa, csak a száraz levele.
Nincsen szép szeretőm, nincsen szép szeretőm, az anyja lebeszélte.
Lebeszélte az édesanyja, hogy ne szeressen soha engemet.
Mert én soká, vagy talán sohase töltöm ki az időmet.
Lefelé folyik a Tisza,
Nem folyik az többé vissza.
Rajtam van a babám csókja;
Ha sajnálja, vegye vissza!
Nem azért adta ő ide,
Hogy ő tőlem visszavegye,
Hanem azért adta ide:
Szeretője legyek érte!
Lement a Tiszán a sajka,
Lement az én rózsám rajta.
Levitte a süllő-karót,
Majd hoz nekem gyöngykoszorút.
Márványkőből, márványkőből van a Tisza feneke
Gyenge vagy még gyenge vagy még babám a szerelemre
Gyengeséged nem annyira sajnálom
Csak hogy eddig csak hogy eddig szerettelek azt bánom
De szeretnék de szeretnék a császárral beszélni
De még jobban de még jobban udvarába bemenni
Megmondanám a császárnak magának
Lányokat is ne csak legényeket sorozzon be bakának
De a császár de a császár visszaírja levélbe
Szoknyás huszár szoknyás huszár nem való a seregbe
Mert a lánynak harminchárom szoknya kell
Szoknya alá szép lány alá /mellé gavalléros legény kell
De szeretnék de szeretnél Kun Bélával beszélni
De még jobban de még jobban szobájába bemenni
Megmondanám Kun Bélának magának
Nagy adója de csuhaj nagy adója van a magyar hazának
Megy a Tiszán a hajó, huja-hó!
Húzza két kis girhes ló, huja-hó!
Ha elszakad a kötééél,
Hasra esnek a lovak.
Mély a Tiszának a széle,
De még mélyebb a közepe.
Barna legény kerülgeti,
Átal akar rajta menni.
Átal akar rajta menni
Tearózsát szakítani.
Tearózsa, ne illatozz!
Reám, babám, ne várakozz!
Mert ha reám várakozol,
Akkor meg nem házasodol.
Gyenge vagy a házasságra,
Nem illik a csók a szádra.
Messze túl a Tiszán, ott lakik a babám,
Legszebb a világon!
Oda vagyok, oda, hej, de nem is csoda,
Mindig csak őt látom.
Szép is, jó is, de hamis a szentem,
Kacagása itt cseng a fülemben,
Messze túl a Tiszán, ott lakik a babám,
Legszebb a világon!
Messze túl a Tiszán, ott lakik a babám,
A szívem virága...
Jaj mi is lett velem? Nyugalmam nem lelem,
Miért is néztem rája?
Két szemében ragyog a világom:
Vissza hozzá hej, de nagyon vágyom:
Messze túl a Tiszán, csókkal vár a babám,
Mert ő lesz a párom.
Mi dolog az, hogy a Tisza befagyott?
Hogy engemet az én rózsám elhagyott?
Szokása a Tiszának a befagyás.
A legénynek a szerető-elhagyás:
Nem nagy summa egy almát ketté vágni.
Mit nekem a szeretőmtől elválni!
Fordítom az ujjamon a gyűrűmet;
Visszaveszem a régi szeretőmet.
Széles a Tisza, keskeny a partja.
Nincs olyan legény, ki át ne ussza.
Ez a legény átalússza, ha babája ugy akarja.
Ez ám a legény!
Leteszi szűrét a rózsafa mellé, Lehajtja fejét a babája mellé.
A babája átöleli, páros csókot is ad neki. Ez ám a legény!
Szőke vize a zavaros Tiszának
Temető a Tisza, mikor kivirágzik
Tisza mellett lovagolni nem merek
Tisza partján elaludtam
Tisza partján mandulafa virágzik
Szőke Tiszán piros rózsa úszik.
Szép levelén Tiszavirág nyugszik.
Mit bánja azt a nagy világ, ha meghal egy Tiszavirág.
Hajnalán a napsugaras nyárnak.
Az emberek könnyek nélkül járnak.
Őszi tarlón holló repül végig.
Bús árnyékát kis virágok érzik.
/:Mit bánja azt a nagyvilág, ha lehull a sok vadvirág.
Alkonyán a napsugaras nyárnak.
Vannak akik szívük nélkül járnak.:/
Tiszaparti malomcsárda, minden este be van hangolva.
Becsalja a legényt oda, a Szegedi cimbalmos.
Addig addig cimbalmozik, cimbalmával fülembe.
Beleesel jaj beleesel fülig, egy nagy sötét verembe.
Nem esem én kisangyalom, minden este verembe.
Inkább enék ha lehetne, véled nagy szerelembe.
Addig addig muzsikáltak, egy nótát a fülembe.
Beleestem jaj, beleestem fülig rózsám a szerelembe.
Tisza partján nem jó mélyen alunni,
Mer a Tisza gyakran ki szokott csapni.
Én is oda lefeküdtem, aludtam.
A babámtól örökre elmaradtam, maradtam.
Tisza partján nem jó lefeküdni,
Mert a Tisza ki szokott önteni,
A babámat el találja vinni,
Keservesen meg fogom siratni.
Látod babám azt a tearózsát,
Nappal nyílik, este járok hozzád,
Este járok, mikor senki se lát,
Mégis irigy rám az egész világ.
Irigyeim, hagyjátok szeretni,
Hagyjátok a szememet rá vetni,
Rászokott a szemem a nézésre,
Gyenge karom a legény ölelésre.
Tisza partján szőke kislány integet.
Át akarnék menni hozzá, nem lehet.
/:Széles a víz nincsen partja.
Nem mehetek által rajta galambom.:/
Kimentem én a szőlőbe galambom.
Ráléptem egy venyigére galambom.
/:Venyigéről venyigere.
Fáj a szívem a szőkére galambom.:/
Kimentem én a tanyára galambom.
Ráléptem egy szalmaszálra galambom.
/:Szalmaszálról szalmaszálra. Fáj a szívem a barnára galambom.:/
Tisza szélén elaludtam.
Jaj, de szomorút álmodtam:
Megálmodtam azt az egyet,
Hogy a rózsám mást is szeret.
Addig, rózsám, el nem hagylak,
Míg a tóba halak laknak.
Abba pedig mindig laknak,
Így hát, babám, el nem hagylak.
Tisza szélin egy nagy nyárfa tüvibe
Barna leány ül a legény ölibe.
Legény nézi folyó vize nagy habját,
Leány nézi az ragyogós csillagját.
Tisza szélin van egy deszkacsárda,
Abba táncol Kossuth katonája.
Jaj, de szépen pöng a sarkantyúja;
Bús szívemnek mögvídámítója.
– Tiszaháti fecske,
Bökényi menyecske!
Héj, mért jöttél te el,
Ez idegeny fődre?
– Nem a Tisza vize Hozott engem ide;
Héj, kedves babám szeme,
Csalogatott ide.
Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán van egy csikós nyájastul.
Kis pej lova ki van kötve
Szűrkötéllel, pakróc nélkül, gazdástul.
Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán van egy gulás nyájastul.
Legelteti a guláját,
Odavárja a babáját gyepágyra.
Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán van egy juhász nyájastul.
Ott főzik a jó paprikást,
Meg is eszik kis vellával, fakalánnyal bográcsbul.
Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán van egy kanász nyájastul.
Ott sütik a jó malacot
Cserfahéjon, bükkfa nyárson, ihajja.
Tisza-víz, Duna-víz, ha mind tinta vóna,
Erdőn a falevél, mind pappiros vóna,
Mezőbe a fűszál, ha mind penna vóna,
Az égen a csillag íródiák vóna:
Mégis én panaszim le nem írhatná a.
Bihar vármegyébe estem a fogházba,
Bé is tettek éngem az egyes szobába.
Tömlöcnek teteje az én szemfedelem,
Vasaknak csörgíse az én harangjaim,
Kígyóknak szemei az én lámpásaim.
eszállott a páva vármegye kútjára,
Sok szegíny legínynek szabadulására. –
Rab vagyok, rab vagyok, szabadúlást várok;
A Jóisten tudja, mikor szabadúlok.
– Rab vagy, rózsám, rab vagy, én meg beteg vagyok;
Ha te kiszabadúlsz, én is meggyógyúlok.
Túl a Tiszán faragnak az ácsok,
Ide hallik a kopácsolások.
– Eredj, lányom, kérdezd meg az ácsot:
Ád-e csókért egy kötény forgácsot?
– Csípje meg a kánya azt az ácsot!
Méregdrágán adta a forgácsot:
Kilenc csókot adtam neki érte,
Tizediket ráadásul kérte.
Túl a Tiszán halászlegény vagyok én,
Sárga-hátú aranyhalat fogok én.
Kiesik az aranyhal a ritka hálómbul;
Én a babám ölelő két karjábul.
Túl a Tiszán gulyáslegény vagyok én,
Százhúsz darab gulyát legeltetek én.
Gyere, babám, fordítsd meg a gulyám elejét,
Le ne egye bazsarózsa levelét!
Túl a Tiszán jegenyefa virágzik.
A virágja vízbe hajlik elázik.
/:Ha elázik majd kivirul a nyáron.
Szeretem bár minél jobban nem bánom.
:/ Nincs édesebb a kadarka szőlőnél
. Nincs igazabb az első szeretőnél.
/:Mer az első tud igazán szeretni.
A többivel de sokat köll szenvedni.
:/ Összefolyik a Tisza a Dunával.
Összeillik a szőke a barnával.
/:Bánom is én ha illik is, ha nem is.
Barna vagyok, barna az én babám is.:/
Túl a Tiszán van egy kis ház, sárgára van festve,
Abban lakik, abban lakik egy barna menyecske!
Piros függöny az ablakán, félre van az húzva,
Arra jár egy halászlegény be- bekacsint rajta...
Ne kacsingass halászlegény az én ablakomba,
Inkább gyere, inkább gyere ölelő karomba!
Nincs most itthon az én uram, szegény halászlegény,
Éjjel-nappal a vízen jár, halat keres szegény!
Befagyott a Tisza vize, nem lehet halászni,
Most már csárdás kisangyalom rád fogok vigyázni,
Ne pazarold a pénzedet rongyos csavargókra,
Inkább vegyél hosszú szoknyát a karcsú derekadra!
Van egy ház a Tisza-parton,
Ott becézett szelíd hangon,
Dalolt anyám régen,
Nincsen rajta cifra torony,
Egyszerű kis szerény otthon,
Mégis legszebb nékem.
Abban élt az édesanyám,
Elringatott sok éjszakát,
Ha került az álom.
Szíve első édes vágya,
Ott ébredt a boldogságra,
Sírt az első fájó csalódáskor
Szomorú füz lombos ága,
Ráhajolt a kedves házra,
Öreg Tisza-partra.
Halkan síró falevelek,
Szinte látom, hogy peregnek
Elmerengek rajta.
Az a ház még most is ott áll,
Minden emlék úgy muzsikál,
Úgy mesél mint régen.
Amikor még anyám dalolt,
Szép mesékkel fölém hajolt,
Gyermekkorom boldog idejében.
Az a ház még most is ott áll,
Minden emlék úgy muzsikál,
Úgy mesél mint régen.
Amikor még anyám dalolt,
Szép mesékkel fölém hajolt,
Gyermekkorom boldog idejében.
Zavaros a Tisza,
nem akar tisztulni,
az a híres Bogár Imre
által akar menni.
Által akar menni,
lovat akar lopni.
Kecskeméti zöld vásárban
pénzt akar csinálni.
Kocsmárosné hallja,
száz icce bort adna?
Megkínálnám a vármegyét,
hogy ne legyek rabja.
Huncut a vármegye,
nem iszik belőle.
Mer' a szegény Bogár Imre,
most van a kezébe.
Harangoznak délre,
féltizenkettőre.
Most viszik a Bogár Imrét,
a vesztőhelyére.
Harangoznak délre,
féltizenkettőre.
Hóhér mondja: Bogár Imre
álljál föl a székre!
Kiszáradt a Tisza,
csak a sara maradt,
meghalt szegény Bogár Imre,
csak a híre maradt.
Egyre gyorsabban bővül a vízitúrázók száma. Míg régen a kajak- és kenu túrák voltak a legnépszerűbbek, ma már sokan választják a SUP deszkát a hazai vizek felfedezésére. A hagyományos vitorlázás mellett pedig egyre több elektromos hajót találunk a folyókon, tavakon. Mire érdemes figyelni, ha még nem vagyunk annyira tapasztalt vízi kalandorok?
Tisza menti titkok világába vezet minket Dér Zoltán Örvénysodró című modern ifjúsági regényében, amelyet a jugoszláviai magyar író 1975-ben írt. Elsősorban ifjúsági regény, de felnőttek számára is élvezetes és tanulságos olvasmány.
A Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusa után a változás elkerülhetetlenné vált Magyarországon is. A helyzet azonban nem volt ennyire egyértelmű: egy évvel korábban ugyanis a reformirányzat megbukott.
