viza


A viza (Huso huso) a tokfélék legnagyobbra növő tagja. Teste áramvonalas, orra fiatal korban hegyes, idősebb korban inkább kúpszerű. Félhold alakú szája a hasoldalon helyezkedik el, mérete szinte eléri a fej szélességét. 4 szál bajusza hosszú, oldalról lapított. Hátán 11-14 tüske nélküli sima vértpikkely található, a hasán 9-12 darab. 40-60 oldalvértje különálló, kicsi. Háta sötétszürke, hasa és a csontos vértek piszkosfehérek. Orra sárgásfehér. Testhossza akár a 9 métert is elérheti, és akár 1500 kg-os egyedek is előkerülhetnek. Fenéklakó, gerinctelen állatokkal táplálkozik, növekedése során fokozatosan tér át a halfogyasztásra. Vándorló hal, elsődleges élőhelye a tenger, innen úszik fel íváskor a folyókon. Megtalálható a Fekete-tengeren, Kaszpi- és Azovi- tengeren, de az Adria északi részén is találtak kisebb populációkat.

Jelentős gazdasági értéke aztán oda vezetett, hogy a túlhalászat miatt a populációjuk már a XIX. századra erősen megcsappant. Húsa mellett a vizakaviár néven ismert ikrája az egyik legértékesebb étel volt, és a mai napig is ide tartozik.

 A legnagyobb Magyarországon kifogott példányt 1857-ben zsákmányolták, amely többet nyomott 8 mázsánál. 

A Tiszán 1920-ban fogtak egy példányt Vásárosnaménynél, 1933-ban Tiszafürednél, 1953-ban Tiszakécskénél. Szegeden 1895-ben fogtak utoljára.