A partifecske rovarevő madárfaj, táplálkozásában kitüntetett szerepet játszanak a repülő kistermetű rovarok, amelyeket repülve gyűjtenek, ilyenek a levéltetvek, hangyák szárnyas alakjai, legyek, árvaszúnyogok, kérészek. A vizes élőhelyekhez kötődő rovarok aránya a táplálkozásában elsősorban a kedvezőtlen időjárási körülmények között (hideg, szeles, csapadékos) jelentős.
A partifecske hosszú távú vonuló madárfaj, melyre széles frontú vonulás jellemző, több vonulási iránnyal és útvonallal. A tavaszi vonulás ideje Európában március-május, az őszi vonulás ideje augusztus-október. A telet Afrika Szaharától délre fekvő területein töltik.
A folyók szakadó-falaiban lévő természetes fészkelőhelyeik száma és nagysága jelentősen csökkent a folyószabályozások miatt, így napjainkban a hazai állomány nagy része fészkel emberi tevékenység révén kialakult mesterséges partfalakban, homokbányákban. Különösen fontos a természetes élőhelyek, elsősorban a Tisza, a Dráva és más folyók mentén lévő fészkelőhelyek megőrzése, ahol nagy szaporodási siker a jellemző.
Állománya 40000-165000 párra tehető, mely az egyes években jelentősen ingadozik. Országos állománya az utóbbi 11 évben csökkenő trendet mutat.
Partifecske élőhelye a Tiszánál
Fotó: Szép Tibor
A folyók szakadópartjainak, homok-, sóderbányák vagy akár házalapok függőleges partfalainak felső részén ássa fészkelőüregeit. A több éven keresztül a Tiszán végzett felmérések alapján megállapítható, hogy bizonyos esetekben már a 0.5 m magas függőleges résszel rendelekező partfalon is költenek, de előnyben részesítik az ennél lényegesen magasabb partfalakat (Szép 1991).
A régi üregekben szaporodó és áttelelõ nagyszámú parazita miatt a partifecskék kerülik az előző évi fészkekkel teli partfalakat. Nagyon fontos, hogy a madarak tavaszi megérkezéséig az előző évi, régi fészkekkel teli partfalakat friss, régi üregek nélküli fal váltsa fel. Nagyszámú fészkelésére a Tisza évről-évre kora tavasszal leomló szakadópartjaiban, valamint a rendszeresen használt homokbányákban számíthatunk.
