A Tisza-tavi horgászok nagy ellenfele. A tudományos név eredete a török kara katna- ból származik, ami annyit jelent fekete madár.
Testhossza 80–100 centiméter, a szárnyfesztávolsága 130–160 centiméter, tömege 1700–3000 gramm. A test nagyon nyúlánk, de erős és hengeres. A nyak hosszú és vékony, a fej kicsiny, a csőr közepes, a vége erősen kampós, az arca egy része csupasz.
A halászathoz specializálódott csőre hosszú, hegyes és végén kampós, hogy az elejtett hal ne csússzon ki a csőréből. A halat úgy kapja el, hogy az befelé forduljon a csőrében ezzel megakadályozva, hogy annak úszósugarai meg ne sértsék a madár nyelőcsövét.
A nagy kárókatona tenger- vagy belvízparton él. Erdővel övezett folyók és folyamok mentén többnyire megtaláljuk; az erőszakos és tolakodó kárókatona oda telepszik közvetlenül és nagy fáradsággal se lehet elirtani.
A kárókatona legszívesebben fán fészkel, de beéri szükség esetén üreggel, sziklapárkánnyal, vagy egyéb alkalmatossággal is. A szárazföld belsejében a varjú- és gémtelepekbe tódul és fészkeiket heves küzdelem után elfoglalja. Rendszerint áprilisban térnek vissza a költő párok; gyorsan fészkelnek, némely fának minden ágát ellepik és május végén már 4–6 kicsiny, hosszúkás, 65×40 mm méretű, erőshéjú, kékeszöld, fehér mészréteggel bevont tojást tojnak; felváltva kotolják 4 hétig és fiókát is együttesen nevelik föl.
