A nagy kárókatona, népies nevén a kormorán, a Tisza-tavi horgászok nagy ellenfele. A tudományos név eredete a török kara katna- ból származik, ami annyit jelent fekete madár.
A nagy kárókatona halászmadár, életmódja tökéletesen alkalmazkodott a táplálékszerzéshez. Testalkata nyúlánk, hengeres és erős. Evezőlapát-szerű lábával, erős csüdjével, kemény farktollával hajtja magát előre a vízben, akár több tíz méter mélyre is leúszhat, percekig is bírja. A halászathoz specializálódott csőre hosszú, hegyes és végén kampós, hogy az elejtett hal ne csússzon ki a csőréből. A halat úgy kapja el, hogy az befelé forduljon a csőrében ezzel megakadályozva, hogy annak úszósugarai meg ne sértsék a madár nyelőcsövét. Gyors anyagcseréjének köszönhetően szinte egész nap halászik a vizeken, naponta akár több kilogramm halat is képes elfogyasztani, valamint sokat megsért halászat közben.
A kormorán nem csak jó úszó, hanem repülő is. Akár 80km/h sebességgel is képes repülni.
Tollazata nagyrészt sötét, fejoldalon és a toroktájon fehér színű. Szeme zöld. Úszóhártyás lábukkal a szárazföldön esetlenül mozognak.
Élőhelye a mesterséges- és természetes tavak, mint például a Tisza-tó, ritkábban folyók.
Az elmúlt években a Tisza- tavon is sok gondot okoztak: az elpusztított halállomány mellett agresszív viselkedésükkel kiszorítja a gémtelepeken fészkelő vízimadarakat.
Forrás: http://gyereatiszatora.blog.hu/2015/02/11/a_halevok_legje_a_nagy_karokatona
