A fekete gólya

A fekete gólya Magyarországon fokozottan védett madár, eszmei értéke ötszázezer forint.


D__TT20180415002

Fekete gólya (Ciconia nigra) halat fog a Tiszában a Bács-Kiskun megyei Tiszaalpár határában 2018. április 15-én.

MTI Fotó: Kovács Attila

A 2000. évben végzett felmérések alapján a fekete gólya magyarországi állománya az elmúlt évtizedben emelkedni látszik. Míg 1996-ban 150-200 párra volt tehető a fészkelő fekete gólyák száma, 2000-ben 250 párról biztosan tudtunk. Ennek okai részben a folyamatos védelmi tevékenységre, részben az ország területén a kutatások kiterjesztésére, részben pedig egyéb tényezőkre vezethetőek vissza.

A hazai populáció csak az öreg erdőkkel és a vizes élőhelyekkel együtt őrizhető meg. Az öreg erdőkre nehezedő - egyre fokozódó mértékű - gazdasági nyomás miatt, a korábban tapasztaltakkal ellentétben, ma már sok feketególya-pár csak néhány évig használja fészkét, a zavarás miatt évről évre újat épít. A védelmi terv számba veszi a veszélyeztető tényezőket, amelyek a következők: fészkelő- és táplálkozóterület megszűnése, emberi zavarás, fészekleszakadás, ragadozók fiókapusztítása. Ajánlásokat fogalmaz meg a legszükségesebb teendőkre vonatkozóan, melyek közül kiemelkedik a fészkelőhelyül szolgáló öreg erdők hosszú távú megőrzése és a fészkek körüli nyugalmi zóna kialakítása.

ELTERJEDÉS
A fekete gólya Nyugat-Európában a Pireneusi-félszigeten, Franciaországban, Belgiumban, Németországban fészkel, és állománya ezeken a területeken növekszik. Újabban látványosan terjeszkedik Ausztriában, s a Kárpát-medencétől északra Szlovákia, Csehország, és Lengyelország területén. Kelet-Európában Szentpétervár szélességi körétől délre fordul elő, az Urál, a Kaszpi- és a Fekete-tenger által határolt területen. A faj eddigi ismereteink szerint legnagyobb létszámban a Baltikumban fészkel, ahol - részben az élőhelyek tönkretétele miatt - létszámában csökkenő tendencia mutatható ki. Ázsiában Mongóliáig terjed fészkelő területe. Rendszeres vonuló, ezért a fészkelőterületeken kívül is megfigyelhető. Magyarországon a középhegységi és dombvidéki, valamint a síkvidéki folyó menti erdeinkben egyaránt fészkel. Az utóbbi években elszórtan a Duna-Tisza közi hátságon is ismertünk lakott feketególya-fészkeket.

VÉDELMI HELYZET
A fekete gólya egész fészkelőterületén veszélyeztetett faj. Magyarországon a fokozottan védett fajok kategóriájába tartozik, eszmei értéke 500 000 Ft. Szerepel a magyar Vörös Könyvben is a közvetlenül veszélyeztetett fajok között. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint magyarországi állománya alapján az ún. védelemtől függő fajok kategóriájába tartozik. A BirdLife International (madárvédők világszervezete) szerint az ún. ritka fajok közé tartozik, amelynek állománya nem Európában koncentrálódik (SPEC 3). Az IUCN a ritka fajok között tartja számon. A Berni Egyezmény II. függelékbe, a fokozottan védett fajok közé tartozik. A Bonni Egyezmény szintén a II. függelékben tartja számon. Az Európai Unió Madár Direktívája szerint az I. függelékbe tartozik.


ÉLETMÓD
Fészkelőterület
A fekete gólya legkedveltebb élőhelyei a csendes vízfolyásokkal, tavakkal váltakozó erdős területek, melyekből nem hiányoznak az idős hagyásfák vagy az egykori legelőerdőkből visszamaradt öreg kocsányos tölgyek. Síkvidéken legtipikusabb fészkelőhelyei a fiatal fák sűrűjében megbújó évszázados kocsányos tölgyek. Hegyvidéken elsősorban az öreg bükkösökben vagy fenyvesekben fészkel. Öreg tölgyek hiányában más fafajokon is költhet, melyeknél a legfontosabb, hogy idős egyedek legyenek és biztonságos fészekrakási lehetőséget nyújtsanak. Ismereteink szerint a következő fafajokon fészkel: erdei fenyő, bükk, szil, kőris, fűz, fehér nyár, ritkán vadkörte, illetve akác. Hegyvidéken, sziklán is fészkel. Előfordult már olyan eset is, amikor használaton kívüli magaslesen vagy földön költött.

Költés
Az egyes párok területhűsége rendkívül változó. Vannak olyan párok, amelyek hosszú évek óta azonos fán és fészekben költenek évről-évre, és vannak olyanok, amelyek évente újabb fészket építenek. Nagy általánosságban elmondható, hogy ha komolyabb zavarás nincs, a nyugodt helyekre a pár évről-évre visszatér. A legérzékenyebbek a zavarásra megérkezésüktől a fiókák kikeléséig, ami általában május hónapra tehető. Tavasszal március elején jelennek meg az első fészkelőpárok, míg őszi vonulásuk csúcspontja Magyarországon szeptember elejére esik. Fészeképítésre az öreg fák vízszintesen kinyúló oldalágait, törzselágazásait választja, de ferdén megdőlt fákon is több ízben találták fészkét. A fészek általában lapos, nagy kerek építmény, amelyik a megfelelően zavartalan helyen a többéves lakottság után néha különösen nagyméretűvé válhat. A fészek általában viszonylag alacsonyan, 10-15 méteres magasságban helyezkedik el. A párok március elejétől már megfigyelhetők a fészkek környékén, vagy a fészken álldogálva. A tojásokat lombfakadás idején, április első harmadában rakják le, gyakran már az első tojás lerakása után megkezdődik a kotlás. Nászrepülésüket a tojásrakást megelőző időben látni legtöbbször. Ilyenkor gyakran köröznek a fészket rejtő erdő felett. A tojó és a hím felváltva kotlik. A minimum 30, maximum 40 napi kotlás után kikelő fiókákat mindkét szülő eteti. Az öreg madarak rejtve, feltűnés nélkül járnak táplálék után. A fiatalok 65-70 nap elteltével repülnek ki. A fekete gólyák augusztusban a táplálkozóhelyeken csapatokba verődve gyülekeznek. Az egy fészekből származó fiókák nem maradnak kirepülés után sem a szülőkkel, sem együtt, a csapatok összetétele és létszáma változik. Az ivarérett madarak általában előbb hagyják el a fészkelőterületeket, mint a fiatalok.

Táplálkozás
Leginkább az erdőkben csendesen folydogáló patakokban, tocsogókban vagy az erdők övezte tavak mentén keresi táplálékát. Követi a patakok folyását s a mederben gázolva szedegeti össze az apró halakból, békákból, rovarokból álló táplálékát. A tavakban akár hasig a vízbe gázolva, a csőrével tapogatva vadászik apró halakra és egyéb élőlényekre. Néha a folyók mentén a zátonyokon sétálva keresi táplálékát.

Vonulás
A fekete gólya vonuló madár, az őszi gyülekezés után laza csoportokban dél felé repülve, az európai állomány nagyobb része a Boszporuszon, kisebb része a Gibraltári-szoroson át hagyja el Európát. A legtöbb fekete gólya a török partok mentén és a Sínai-félszigeten keresztül jut el Afrikába. 1984-ig nem álltak rendelkezésre gyűrűzött madarakról visszajelzések. 1994 óta a Magyarországon színes gyűrűvel megjelölt példányok közül 21-et figyeltek meg Izraelben.

D__TT20180415007

Fekete gólyák (Ciconia nigra) a Tiszában a Bács-Kiskun megyei Tiszaalpár határában 2018. április 15-én.

MTI Fotó: Kovács Attila

Forrás: mme.hu